Köztesnövény-termesztés Finerrel és Cruiserrel – gyakorlati összehasonlítás
Milyen köztesnövény-termesztési előnyei vannak a Finernek? Hol vezet a Cruiser a mezőnyben? A terraHORSCH Josef Stangllel, valamint Michael Braunnal (HORSCH) és Konrad Maierrel (Naturland tanácsadó csapat) beszélgetett az eredményekről.
terraHORSCH: Mikor tesztelték gyakorlatban a két gépet?
Konrad Maier: A teszt a Finer SL és a Cruiser SL gépekkel 2022. március 28-án kezdődött. Az időjárás miatt a tervezettnél egy kicsit korábban kellett kezdenünk, mivel a prognózis szerint jött néhány esőfelhő. Ez a menet volt az első ezeken a területeken 2022-ben. Célunk az volt, hogy kiszárítsuk a még nem teljesen lebomlott köztes növényeket, és egyúttal eltávolítsuk a tél folyamán kialakult gyomokat. Köztes növényként facélia és olajretek keverékét vetettük el, de az gyengén fejlődött. Ennek eredményeként a vezérgyomok, a tyúkhúr és az árvacsalán, valamint az árvakelésű búza jól megtelepedtek.
terraHORSCH: Mik voltak a kihívások?
Josef Stangl: Az enyhe telet túlélte a köztesnövény-állomány, amely egyébként elfagyott volna. A fagyérzékeny köztes növények kihívást jelentenek, ha nem fagynak le megfelelően. A sikeres küzdelemhez még egy további menetet kell engedélyezni. Egyes régiókban gyakran kevés az idő erre a műveletre.
Ráadásul a tavalyi mélyebb művelés miatt az árvakelésű búza különböző mélységekből csírázott ki. Ez is megnehezítette a művelést. A csírázási mélységek két és hat centiméter között mozogtak. Ha azonban csak egy menetben akarunk sekélyen vágni, akkor egyenletes felszínt kell találni a levágandó növényzetnek. Az egyengetett talaj tulajdonképpen előfeltétel lenne.
Szeptember végén vetettünk. Ezért a jobb fagytűrésű állomány nem volt túl erős. A tavaszi trágyaszórás enyhe nyomvályúkat hagyott maga után. A talaj nagyon tömör és kissé hullámos volt. Ezért tartott tovább a gép beállítása.
Konrad Maier: A biztonságosan lefagyó köztes növények egyre nagyobb problémát jelentenek. Fő oka, hogy a tavaszi vetés nagyon összetett és intenzív, mivel kevés az idő. Minden egyes menet vizet pazarol, amely aztán már hiányzik a következő kultúrának. A jól megalapozott és erős köztes növényzet elengedhetetlen, mivel biztonságosabban fagy le, mint egy rosszul fejlett köztes növényzet. Ennek oka, hogy kisebb a biológiailag idősebb növény glikol- és cukortartalma. Ezek jelentik a növény természetes fagyvédelmét, és így rajtuk múlik, hogy a köztes termés elpusztul-e vagy sem. Ahhoz, hogy a köztes növényeket, a gyomokat és az árvakeléseket az első menetben biztonságosan ki tudjuk gyökereztetni, kissé mélyebb, öt centiméteres művelést választottunk. Két nappal később folyékony trágyát szórtunk ki StripTill-lel. Három nappal ezután gyomfésűztük a szántóföldet, hogy a szerves anyagtól és annak gyökereitől eltávolítsuk a földet, és a felszínre helyezzük, hogy elősegítsük a növény száradását. Ezután kukoricát vetettünk.
Josef Stangl: Ebben az évben egyre inkább észrevettük a szerkezeti problémákkal küzdő talajokat. A könnyű talajokon ez nem nagy probléma, de nehéz, agyagos talajokon igen. Nagy rögök összehúzása miatt gyakran több menetre van szükség. És persze aggódni kell, hogy a kukorica megfelelően tud-e csírázni és gyökeresedni.
De végül a kukoricát egyszerűen el kell vetni. Áprilisban két hétig viszonylag jók voltak a körülmények. A heves esőzések után május elején gyakran még mindig túl csapadékos volt.
Konrad Maier: Csak megerősíteni tudom a talaj idei szerkezeti problémáiról mondottakat. 2022. április 13-án, a Naturland szántóföldi rendezvényén Regensburgtól délre több szántóföldet gyomfésűztünk. A 10 cm alatt a talajok részben nagyon nedvesek voltak. Ez késleltette a felmelegedést és nem ösztönözte a gyökérfejlődést. Az altalaj nedvessége nagy tömörödési kockázat a tavaszi művelésben. Különösen szerves trágyázáskor gyakran túl nagyok a súlyok. Minden gazdálkodónak előzetesen ellenőriznie kell a talaj nedvességét. Jó tapasztalataink vannak azokkal a földekkel, ahol az előző termés szemes kukorica volt. A körülmények szinte optimálisak voltak – laza, jól levegőztetett talajok, amelyek gyorsan felmelegedtek.
Josef Stangl: Schwandorfban például tavaly év végén jók voltak a kombinált szemeskukorica-földeken a terméseredmények. Ennek megfelelően sok szármaradvány maradt a szántóföldön. Egész télen szalma volt a felső talajrétegen és tavasszal észrevettük, hogy alatta milyen laza a talaj. A többi közepesen és rosszul fejlett köztes növénynél, hüvelyeseknél vagy akár a silókukorica után tavasszal nem volt ilyen laza a talaj. Nagyon tömörödött volt. Nos, a talajok inkább homokosak, ahol a tömörödés természetesen intenzívebb, ha nem művelik. De az én elméletem az, hogy a téli esőzések miatt a talajok felületesen kimosódtak és hiányzott a mész és a talajszerkezethez szükséges ragasztóanyag. Nagyon száraz volt az elmúlt két év. A talajművelés során mintegy elporlasztottuk a talajt. És minél finomabb volt, annál tömörebb és kérgesebb lett.
terraHORSCH: Tudsz már valamilyen következtetést levonni az eddigi megfigyelésekből?
Konrad Maier: Azon tűnődünk, hogy vajon lehetett volna-e más alternatíva. Talán egy őszi mélylazítás sikeresebb lett volna. Én elvetettem a 15 cm-nél mélyebb talajművelést. Túl nagy a kockázata, hogy nagy rögök keletkeznek, mivel ezeket nagyon nehéz összezúzni. Figyelni fogjuk a kukoricát, és megfigyeljük a fejlődését. Reméljük, hogy a kukorica gyökerei jól fejlődnek, és így gyorsan átjárják a tömörített talajt.
Josef Stangl: Ha lesz is eső, nem komoly. Bizonyos nedvesség behatolásával és megfelelő duzzadással a kis zavaró rétegek kevésbé drámaiak a kukorica kelése szempontjából. A probléma csak akkor súlyosbodik, ha nagyon száraz az idő, mivel a tömörített réteg még tömörebbé és szilárdabbá válik, és megkeményedik. Ez problémás lehet a csíráknak és a csírázó gyökereknek. Érdekes lenne például újra megnézni a gyökereket, amikor a kukorica az öt-nyolc leveles szakaszban van. Csak ássunk a felső talajrétegig, és nézzük meg, hogy a gyökerek talán főként a vetési barázda mentén húzódnak-e, és nem egyenletesen minden irányba.
Konrad Maier: Számunkra a talaj az alap. Nagy hangsúlyt fektetünk a kímélő művelésre. Csak akkor leszünk képesek hosszú távon gazdálkodni, ha ösztönözzük a talajt, és fenntartjuk, sőt javítjuk annak szerkezetét és humusztartalmát. Idén ismét láthattuk, hogy a talajművelésre nem létezik egyetlen stratégia. Nyitottnak és rugalmasnak kell maradnunk. Véleményem szerint ez nagyon fontos.
Michael Braun: Ahol a forgóboronával dolgoztunk, ott nagyon finom a talajfelszín. De a kérdés az, hogy van-e elegendő vetőmag-talaj kapcsolat, különösen az olyan nagyméretű vetőmagok esetében, mint a szója? A szójának sok vízre van szüksége a csírázáshoz. A biztonságos kelés nem mindig adott. Ráadásul az oltásért is elég sokat kell befektetni. Ha pedig nem kínálunk a baktériumnak kiváló élőhelyet – és a száraz talaj nem jó élőhely-, akkor a rizobiumok potenciáljának egy részét elajándékozzuk.
Konrad Maier: A mi telephelyeinken a csírázási szakaszban kulcsfontosságú a vízellátás. Különösen a kukorica és a szója csírázási vízigénye nagyon nagy. Ha nem tudjuk fedezni, akkor hézagok keletkeznek, és a populáció szabálytalanul kimosódik, ami később problémát okoz sorközműveléskor és a gyomfésűzéskor. Számunkra ideális volt, hogy a vetőmagot a vízadó rétegre helyeztük. A vízellátás biztosított, és viszonylag könnyen lehet tervezni a populációt. A víztartó réteg elsősorban a felszálló kapilláris vízből adódik. Minél mélyebben műveljük meg tavasszal a talajt, annál mélyebbre mozog a kapilláris réteg. Így a tavaszi sekély talajművelés egyfajta biztosíték a biztonságos kelésre. A 6 cm-es mélység teljesen elfogadható, mivel a növényt könnyedén tudjunk vakboronálni, mielőtt áttörne a talajon. A mélyre helyezés egyetlen hátránya, hogy a mi telephelyeinken 8 °C-os talajhőmérsékletet kell fenntartanunk – biztonságosan tíz napig –, hogy ne terheljük túl a csíra tartalékát.
Michael Braun: Alternatív megoldásként megfontolhatnánk a barázda kitisztítását. Néhány ügyfelünk ezt teszi. Ha a víz 8 cm-en áll, a vetőmagot a nedves horizontba helyezik, majd 5 cm földdel takarják le. Ebben az esetben a mechanikus állományszabályozást a felszíni elrendezéshez kell igazítani.
Josef Stangl: Hézagos állományok problémája, hogy más, nem kultúrnövények is utat találnak ezekbe a hézagokba. Ezért tavasszal a jobb és egyenletesebb kelés érdekében gyakran jobb a két átjárás, mint az egy. A biogazdálkodásban ez már elég gyakori. A nagy üzemanyagköltségek miatt ez persze kevésbé csábító. A tapasztalatok szerint azonban a talajművelést megspóroló gazdaságoknak később több vegyszert kell használniuk.
Akár Finer, akár Cruiser – mindkettő ugyanolyan mértékben meggyőzött a köztesnövény-termesztésben. Nagyon fontos volt az egyes pontok átfedése, a kapák tökéletes mélységszabályozása és a gép pontos beállítása. Míg a Cruiser a hengerrel a szalma eloszlatása és a magvak kelésének elősegítésével fejti ki a képességeit, a Finer ideális a szántóföldek feketén tartására és a gyomnövények elleni küzdelemre a tarlóhántással.