Szója-kisérletek
A szójatermesztés Németországban folyamatosan növekszik. Különösen délen mutat kiváló eredményeket. Három évvel ezelőtt a HORSCH Schwandorfban kísérleteket kezdett, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzen és javítsa a termesztési módszereket. Olvassa el, mi történt tavaly, milyen eredményeket értek el, és milyen témákkal és vizsgálatokkal foglalkoznak idén.
Ebben a szezonban többek között különböző fajtákat és különböző agronómiai szempontokat vizsgálnak, mint például a vetésmélység, a tápanyag- és mikrótápanyag-utánpótlás, a sorszélesség, a mechanikai gyomirtás lehetőségei stb. 2022 júniusában az állomány nagyon jónak tűnt. "Az első évben rossz volt a kelés, mert a vetés idején túl száraz volt, és túl korán (április közepén) vetettünk. A második évben sok kárt okoztak a nyulak, és be kellett kerítenünk a földeket. Az utolsó kísérleti év kezdete sem volt tökéletes, mivel a tavasz ismét hideg és csapadékos volt. És egy kis erózió is közrejátszott a szabálytalan és késleltetett fejlődésben" – emlékszik vissza Josef Stangl. Pedig a szója alapvetően nem bonyolult növény, de erősen függ bizonyos paraméterektől. Kielégítő eredményekhez biztonságos vízellátás szükséges, különösen a virágzás és a szemek fejlődése között. A szója eredményes termesztésének másik előfeltétele a beoltás sikere.
Oltás
Tavaly a vizsgálatok középpontjában, a rhizobiumok optimális képződéséért, az oltás állt. Ez alapvető intézkedés a szója teljes gazdasági hozampotenciáljának kiaknázásahoz. Mivel a csak a szójával szimbiózist kialakító Bradyrhizobium-fajták általában nem fordulnak elő természetes módon a mi talajainkban, fontos a vetőmag beoltása, hogy a gócok a gyökérnél megtelepedjenek és a növényt légköri nitrogénnel lássák el.
Mire van szükségük a baktériumoknak? Erre a kérdésre helyeződött a hangsúly. Többek között különböző mikrotápanyagokat vizsgáltunk, amelyeket a baktériumok termelnek: molibdént, cinket, kobaltot, de ként és cukrot is. "Megvizsgáltuk, hogy a baktériumok mennyiségét kell-e igazítani a jobb és biztonságosabb beoltásért. Ezenkívül kólát permeteztünk a vetőbarázdába. Egy másik tesztben az oltóanyagot egy hordozóra helyeztük, és csak a vetőbarázdában kevertük a babhoz. Határozottan észrevettünk, hogy a hatás annál bizonytalanabbá vált, minél távolabb helyezkedtek el a rhizobiumok a magtól. Az oltóanyagot csak felületesen, pl. a kelés előtti gyomirtó szerrel permetezni a legrosszabb hatású volt. A baktériumok kelési aránya a vetés előtt több héttel beoltott vetőmagokkal is bizonytalan volt.
Optimális, ha az oltás egyenletesen van eloszlatva, és nincs hosszú ideig napfénynek kitéve, ha a magok jól beágyazódnak, és ha a baktériumoknak azonnal nedvesség áll rendelkezésükre. Alapvetően előnyös a rhizobiumok megtelepedése szempontjából, az oltás után azonnal vetni.
A kettős és egyszeri beoltásos vizsgálatok között kevés, illetve nem szignifikáns különbséget észleltünk. Ha a baktériumoknal nem optimálisak a feltételek, akkor a több baktérium ezt korlátozott mértékben kompenzálhatja. Ha az oltás rendben volt, és a talajban a feltételek jók, akkor nincs szükség dupla oltásra. Ugyanez igaz a cukorral kezelésre is. "A cukor nem javította a rögzítési teljesítményt" – erősíti meg Josef Stangl. "A gyökeresedés minimálisan jobb volt, de ez valószínűleg a foszfornak és a környezet általános változásának tudható be, amit a kóla okozott".
Tápanyagok és műtrágya
A műtrágyavizsgálatok elemzési megfigyelései kézzelfoghatóbbak voltak. A kálium és a foszfor például föld alatti műtrágyázással került a vetőmaghoz, széles körben szórva, és a mennyiségek is változatosak voltak. "Tudjuk, hogy a kálium általában fontos a hüvelyeseknek, és szójában is pozitív hatást észleltünk a terméshozamra" – mondja Josef Stangl. Ugyanez igaz a foszforra is. A PPF-trágyázás, azaz a műtrágya vetőmagtól elkülönített, a vetőmagszemcsék alá kissé mélyebb elhelyezése a főgyökérzetnél az (oldal)gyökérzet lényegesen jobb fejlődését eredményezte. Ez azonban nem tükröződött a terméshozamban, hiába voltak nyilvánvalóan erősebbek és nőttek jobban a növények. Oka az lehet, hogy az érés idején a körülmények nem voltak optimálisak, és ezért még viszonylag magas termésszint (4,2 t/ha) mellett is idő előtt érett be végül minden. Összességében idén meglehetősen későn vetettünk, illetve hiányzott a vegetációs idő. Május második hetétől kezdve a körülmények meglehetősen elmaradtak az optimálistól a 000 fajtának. Most próbálunk a kukorica vetése után szójával kezdeni".
Ezenkívül kísérleteztünk levéltrágyákkal (Yara Vita Raps Pro, Biotrac, bór/molibdén, karbamid, Epsom-só, ...). A szántóföldek részben jelentősen intenzívebb színeket fejlesztettek. Azonban csak a levelek színén észleltünk pozitív hatást, de a terméshozamban nem. "Az csak egy kicsivel volt magasabb. De ez egy kiváló lehetőség az utóveteményes változatok gyomirtó stresszének enyhítésére". A levéltrágyázási vizsgálatokkal töltött második év után összefoglalhatjuk, hogy különösen a gyomirtó szerekkel vagy a vízzel/hőmérséklettel kapcsolatos stresszhelyzetek enyhíthetők.
Fajtavizsgálatok és termőhelyi követelmények
A vetőmag kiválasztásában fontos az időben érés. Korábban nagyjából meghatározta a terméshozamot és a kompenzációs képességet. A HORSCH fajtakísérletben a 00 és 000 fajtákat, valamint korai és késői fajtákat hasonlítottunk össze a csoportokkal. A vetési sűrűségeket 35 és 75 mag/m² között vizsgáltuk, értékeltük az egyes növények fejlődését, és meghatároztuk a hüvelyképződést, valamint a hüvelymagasságot és a teljes növénytömeget. Megvizsgáltuk, hogy a különböző fajták hogyan ágaznak el, hogyan reagálnak a kis magmennyiségre, illetve rosszabb kelésre, és mennyire kompenzálhatók. Azt is ellenőriztük, hogy mennyire gyorsan és egyenletesen érnek be, és milyen gyorsan lépnek át a fiatalkori szakaszon.
Josef Stangl szerint óriási különbségek voltak a populációfejlődésben és az érésben. "Ezen az első hűvös tavaszon észrevettük, hogy például az ES Mentor fajta több időt vesz igénybe a fiatalkori szakaszban, de aztán kiválóan elágazik, és végül robusztusnak és stressztűrőnek tűnik. Más fajták gyorsabban növekednek a fiatalkori szakaszban, azonban nem voltak annyira kompenzálóképesek. De ezt csak a kis magmennyiségű tesztekben vettük észre: fontos a populációs sűrűség. A jobb elágazás miatt a kis magmennyiségek esetében a 00 fajták termesztése kevésbé kockázatos – feltéve, hogy az éghajlati régiók megfelelnek. Természetesen ezeknél a fajtáknál a mi régiónkban is kell némi szerencse – a szója a világos, napos fekvést vagy a déli fekvésű lejtőket kedveli. A 000-es fajták, azaz a nagyon korai fajták jelentik a határt a félig-meddig biztonságos termesztéshez a mi régiónkban "normális" években." (Mi 240-es osztályú szemeskukorica-régióban vagyunk,).
A szója eredetileg melegebb régiókból származik, ezért a könnyen felmelegedő talajokat kedveli. Összességében főgyökerei inkább a laza talajokat szeretik, de a tömör talajokkal jobban megbirkózik, mint például a kukorica. Könnyű talajokon a magok beágyazódása gyakran jobb. Ritkábban fordulnak elő kérgesedések. "Ha kéregképződésre hajlamos talajok vannak, és ha az iszapos és agyagos talajokon fennáll az iszaposodás veszélye, én a szemenkénti vetéssel próbálkoznék – függetlenül a termés előnyeitől és hátrányaitól". Szemenkénti vetés azonban általában nem szükséges. A talajfelszínnek lazának kell lennie, hogy a magszemek az epigeózus csírázással teljesen ki tudják húzni magukat a normál 3-4 cm-es vetésmélységgel, valamint a lehetséges 7 cm-es vetésmélységgel is. Ez azt jelenti, hogy nedves talajviszonyok között is érdemes kisebb, könnyebb traktorral taposni a talajt. A tavaszi esőzésekből eredő, mindenütt jelenlévő talajkéreg a szója egymást követő harmadik évében is fontos kérdés. A jó kelés jelentősen függ attól, hogy el tudja-e kerülni vagy el tudja-e távolítani ezeket a kérgeket. Ebben a szemenkénti vetésnek megvannak az előnyei. "Egyetlen szemnek egyedül kell feltörnie a talajt. Ha egy barázdában több szem viszonylag közel van egymáshoz, akkor azok mintegy csapatot alkotnak, hogy egy nagy barázdát is feltörjenek". Magát a terméshozamot illetően más tényezők fontosabb szerepet játszanak. Az, hogy van-e elegendő víz a júliusi virágzás idején vagy után, nem mindig csak a csapadéktól függ. Rossz talajszerkezetben az akkor szűkös és korlátozott gyökerek nem érik el a talaj minden részét, és a víz (és a tápanyagok) kihasználatlanul maradnak. A gyomokat is – különösen az orbáncfüvet – nem lehet elviselni. Túlságosan éles a verseny a vízért és a helyért. Ezért kell optimális gyomirtás a kelés előtt. Azok a szerek, amelyek fitotoxikus reakciókat okozhatnak (Pendimetalin vagy Metribuzin az olyan érzékeny fajtáknál, mint pl. az ES Mentor), jó lehelyezési pontosságot igényelnek, és mindig szemmel kell tartani az időjárás-előrejelzést."
A kéreg feltöréséhez érdemes gyomfésűt használni. Alaposan meg kell azonban fontolni, hogy a megsemmisített gyomirtó film nem okozhat-e később problémát. Egyetlen kapálás röviddel a sorok záródása előtt (50 cm-es sorszélességnél általában a virágzás kezdetén) gyakran a legbiztosabb és leghatékonyabb megoldás. A problémás gyomokat, amelyeket a meglévő gyomirtószer-kínálattal gyakran nem tudnak hatékonyan leküzdeni (gyűszűvirág, zsurló, zsurlófű), kihúzzuk, a kéreg felszakad, és az utána kicsírázó gyomokat a populáció elborítja. Mivel a virágzás után a növény veszít a levéltömegéből, a gyomosodásra hajlamos földeken figyelni kell a későbbi gyomosodásra.
Sorszélesség és vetésmélység
"Megfigyeltük, hogy a 00-as fajtáknak több a vegetációs és elágazási idejük, mint a korán érő 000-es fajtáké. Ez befolyásolja a vetésszámot és a sortávolságot. A 000-es fajtákkal gyorsabban elérjük a vetésszám alsó határát. A bajorországi gyakorlatban 15-50 cm-es sortávolsággal dolgozunk" – foglalja össze Josef Stangl. "A kis elágazási teljesítményű fajtáknál és az iszaposodásra nem hajlamos talajoknál érdemes átgondolni a széles sortávolságokat, mivel a gyomosodás és a későbbi fertőzés problémává válhat. Különösen a kamillával, bojtorjánnal stb. kell számolni hiányok esetén".
A szója érzékeny bab, és óvatosan kell vele bánni, nehogy negatívan befolyásolja a csírázóképességet. Ez vonatkozik a tárolásra, a szállításra és természetesen a vetőgépes adagolásra is. "A HORSCH adagolókhoz megfelelő rotorokat használunk, amelyek a legkevésbé veszik igénybe mechanikailag a vetőmagot" – magyarázza Josef Stangl. Itt érdemes egy pillantást vetni a gép kezelési útmutatójára.
"Mivel idén nem volt várható eső, a vetőmagot kb. 5 cm mélyen helyeztük el a kapilláris vízhordó rétegbe. Különösen korai vetéskor nem szabad túl mélyre helyezni a magot, mivel melegre van szüksége. Jobb, ha a vízzel érintkezést jó tömörítéssel érjük el. Ha a csírázási horizont nedves volt, akkor a szójaszemeket 3 cm mélyre helyeztük." Fontos azonban, hogy ősszel egyengessük a földeket, hogy zökkenőmentesebb legyen az aratás. A csak néhány centiméterrel magasabb aratás már 5-10 százalékos terméskiesést okozhat. "Javaslunk ősszel még egy menetet kapás eszközzel, és támaszkodjanak a tavasszal könnyen eltávolítható köztes állományra. Kemény köztes növényekre és nitrogéngyűjtőkre nincs szükség. Nem arról van szó, hogy már a vetéskor nagy mennyiségű nitrogén kell, de a kísérleti földjeinken a vetéskor egy kis, 30 kg ammónium nitrátot tartalmazó starter bevitel pozitívan hatott a terméshozamra. Még ha a kijuttatás függ is a területi jogszabályoktól, a nitrogénmérleget csak akkor kell minerálisan fedezni, ha feltétlenül szükséges. (der grün markierte Part kann bei Platzmangel gestrichen werden) Ha a talajban jó a tápanyagellátás, a gazdaságilag szükséges gyökérgümő képzés a növény nagyobb erőfeszítése miatt csökken. A szemes kukoricaföldek a nitrogénigényes szalma miatt ideálisak az azt követő szójatermesztéshez. A szója után megmaradó tápanyagokat azonban nem szabad túlbecsülni, különösen akkor, ha a szója hozama nagyon magas volt. A talajszerkezet többnyire jó, a maradék nitrogéntartalom gyakran kiábrándító, mivel a betakarított növény sok nitrogént von el. A lóbab vagy a borsó után lényegesen több nitrogén áll rendelkezésre.
Összefoglaló
A szója nem bonyolult növény. Kiválóan kompenzálja a termésparamétereket - állománysűrűség, hüvely/magszám és ezermagtömeg, de sok vizet igényel és nagy igényeket támaszt a vetéssel szemben. Az alkalmanként megjelenő levélbetegségek eddig meglehetősen ritkák voltak. "Következtetésünk három év intenzív kísérletek után: A vetés és a megelőző oltás a legnagyobb kihívás. Ha ez a két pont nem optimális, akkor veszteségek lesznek. Ezenkívül nagy reményeket fűzök a nemesítéshez. A jó kompenzációs képességgel és stabil terméshozammal rendelkező korai érésű fajták hamarosan észak felé tolják majd a szója termesztési határát" – foglalja össze Josef Stangl.