Rendszerek különböző aspektusait feszegeti a HORSCH
Michael és Philipp Horsch öt rövid nyilatkozatban leírja, hogy mit értenek az autonóm vezetési rendszereken, milyenek a műszaki követelmények, hogyan alakult ki a téma a HORSCH vállalatnál, és mire lesz szükség a jövőben.
1
Michael Horsch: Első lépéseinket az önvezetés felé a 2000-es évek elején tettük, mikor megvásároltuk az első AutoFarm GPS kormányt a HNG-hez. Akkor ez volt az első RTK rendszer az USA-ból, amely centiméteres tartományon belül tette lehetővé a vezetést. Amikor működött, azt gondoltuk: ha lehetséges ilyesmi, képesnek kell lennünk önvezetésre. De ekkor a projekt semmivé vált. Mikor megvásároltuk AgroVation tesztüzemünket Csehországban, lehetőségünk nyílt a CTF-re és az útvonaltervezésre összpontosítani. Eredetileg agronómiai szempontból kezdtük, de hamar rájöttünk, hogy a CTF elsősorban a tervezésről szól. Ez újabb lépés volt az autonóm vezetési rendszerek felé.
2
Philipp Horsch: Inkább több dolgot említenék, amelyek ma az autonóm automatizálás kifejezéshez kapcsolódnak. Vegyünk példának egy traktort, amely GPS-szel közlekedik, és képes önállóan tolatni – kezdetnek ez csak egy automatizálási lépés, még mindig ül valaki a gépen, aki irányítja. Az autonóm azt jelenti, hogy valóban nincs sofőr. Különböző, kabin nélküli járművekről beszélünk. Ami rendkívül fontos: az automatizálás az autonóm vezetés előtt áll. Ez mindenképpen az első lépés. Mivel az automatizálás évek óta fontos téma, jól előre haladtunk. A teljes autonómia eléréséig azonban még számos akadályt kell elhárítani.
3
Philipp Horsch: Ahhoz, hogy ma részben önvezetően dolgozhassunk, három dolog kell: először útvonaltervezés, geofencinggel, azaz digitális kerítéssel. A harmadik pont a biztonság. Ma úgy oldjuk meg, hogy „sofőrt” helyezünk, távirányítóval, a mezőre, akinek feladata mindent figyelemmel kísérni, és szükség esetén beavatkozni. A távirányító 500 méter hatótávolságra engedélyezett. E három szempont fontos annak biztosításához, hogy hamarosan részben autonóm módon tudjunk dolgozni a területen, és biztonságban legyünk. A következő lépés logikailag az érzékelőrendszer, hogy a gép felügyelhető legyen, például dugulás észlelése stb. Technikai szempontból különböző koncepciókon dolgozunk, mivel jelenleg még nem tudjuk, hogy mi és milyen körülmények között állja ki a próbát. Annyit tudunk, hogy a különböző fogalmakat ki kell vinnünk a területre, gyakorolni, tanulni és tovább fejlődni. Megközelítésünk mindenesetre mentes minden elfogultságtól.
4
Michael Horsch: A jelenlegi jogi helyzet másik fontos kérdés. Most a jogalkotó nem választja el, hanem egyenrangúként kezeli az utat és a mezőt. De az úton lényegesen gyorsabban halad a gép, és van ellentétes forgalom. Óriási szükség van újradefiniálásra és nyilvános nyomásra, hogy végre megfelelő keretfeltételeket hozzanak létre. Ha szétválasztanák az utat és a mezőt, sokkal gyorsabban kezdhetnénk a terepen. Másik pont a biztonsági koncepció, azaz a kamerarendszerek, a radar- és a lidar-rendszerek homologizálása. Reméljük, hogy az elkövetkező néhány évben a biztonsági-rendszerek úgy alakulnak, hogy homologizálhatók lesznek, mert technikai szempontból készen állunk. Mindez tökéletesen elegendő egy tesztgazdasághoz, hiszen itt szeretnénk tapasztalatokat gyűjteni, gépeket próbálni és beépíteni a gazdaság folyamataiba.
5
Michael Horsch: Az én légkondicionált kabinokhoz és mutatós motorháztetőkhöz szokott generációm korszaka véget ér. A következő nemzedék már a rajtnál áll, 14-18 évesen digitálisan nőtt fel. Az érintőképernyők, okostelefonok és táblagépek kezelési képessége szinte velük született. Ezek a fiatalok mindent intuitív módon irányítanak, ami mozog, anélkül, hogy valaha elolvasták volna a felhasználói kézikönyvet. A felhasználók már ott vannak. Meg kell felelnünk a követelményeknek.