A gazdálkodás hetedik generációja a kukoricaövezetben

A világ egyik legnagyobb kukoricavetőgép-piacán a HORSCH Maestro kiemelkedik a versenytársak közül.

Az Illinois állam keleti részén Charlie és Matt Rademacher folytatja a családi mezőgazdasági örökséget, amely 1854-ig nyúlik vissza, amikor őseik Németországból az Egyesült Államokba vándoroltak.
Ötödik generációs gazdálkodóként a Chicago széli Jolietben, Illinois államban kezdték pályafutásukat. Az 1990-es évekre a testvérek számos változást tapasztaltak szülőhelyükön. Az urbanizáció elkezdte elvenni a mezőgazdasági területeket, a nagyobb népesség több szomszédot és nagyobb forgalmat jelentett, és az egykor erősen mezőgazdasági alapú terület átalakulóban volt, hogy városi és ipari jellegűvé váljon. 1999-ben úgy döntöttek, hogy a farmot délebbre, az Illinois állambeli Alvinbe költöztetik, ahol ma is a székhelyük van. A költözéssel a korábbiakhoz képest növelni tudták a gazdaság méretét, és izgatottak, mivel a gazdálkodás iránti szenvedélyük immár a hetedik generációba lép.

Illinois az USA középső részén, a kukoricaövezetben fekszik. Ez a régió termeli évente a világ kukorica- és szójatermesztésének több, mint egyharmadát, nemcsak hazai fogyasztásra, hanem exportra is. Illinois az USA egyik legnagyobb kukorica- és szójatermesztő állama. Generációk óta az elsődleges vetésforgó kapásnövényekből áll, bizonyos régiókban gabonafélékkel és különleges növényekkel. Az Egyesült Államokban összesen 180 millió acre (72.850.000 hektár) kukoricával és szójával vetett földterületéből Illinois államban van ma a két növényfaj országos vetésterületének több, mint 12 százaléka. Az állam kukoricatermesztésé példaként említhető, hogy 2021-ben Illinois a teljes globális kukoricatermesztés 4,8 százalékát termelte meg 2,19 milliárd bushel (56 millió tonna) mennyiséggel.

Mielőtt 2021-ben először vásároltak volna egy HORSCH Maestro SV 3620-at, Rademacherék figyelték a HORSCH vetési technológiáját. "Egy sokoldalú vetőgépet kerestünk, amely jól teljesít a különböző, talajművelés nélküli és hagyományos talajműveléses talajokon" – magyarázza Charlie. "A gazdaságunkban sokféle talajtípust kezelünk különbözőképpen. Mivel a földjeink egy része nehezebb agyagos,így több munkamenetet igényel, a megművelt talajokon, ahol gyorsabban tudunk vetni, olyan vetőgépre volt szükségünk, amely nemcsak a vetőmag pontos lehelyezését biztosítja, hanem a termelékenységünket is növeli, a gazdaság egész területén". A termelékenység növelésével pedig nemcsak a vetőmag- és folyékony műtrágya-kapacitást, hanem a sebességet is figyelembe vették. "Megnéztük az összes vetőgépgyártmányt, különösen a nagyobb sebességel üzemelőket. Mindegyikük valamilyen mechanikus eszközzel szállította a vetőmagot a vetőcsoroszlyáról a barázdába. Szalagok. Kefék. De ezeknél a vetőgépeknél korlátokat találtunk. A pontossághoz szükséges a minimális sebesség. Nem tudunk nagy sebességgel vetni a szántás nélküli földjeinken a szármaradványok és a talajviszonyok miatt. És számunkra ezek a rendszerek nem működnének az összes mezőgazdasági területünkön" – magyarázza Charlie.

Akkor miért van szükség nagyobb sebességre a megnövelt vetőmag- és műtrágya-kapacitással együtt? A termelékenység és a napi vetésterület maximalizálása mostanában az USA számos régiójában hatalmas téma. Az elmúlt 25-30 évben az ország szinte minden termőterületén változások történtek az éghajlati mintákban. "Az 1970-es évektől az 1990-es évekig szinte mindig márciusban kezdhettük meg a szántóföldi munkát. A jelenlegi éghajlati minták miatt itt a kukoricaövezetben többször késett a tavasz a heves esőzésekből eredő nedves körülmények miatt. A mi időablakunk mindössze két-három nap lehet egyszerre, bármilyen szántóföldi munkára, talajművelésre, permetezésre vagy vetésre. Idén egy 560 acre méretű (220 hektár) táblát egy nap egyedül vetettem el, beleértve a vetőmagok és a folyékony műtrágya feltöltését is. Ezt a korábbi vetőgépekkel soha nem tudtuk volna megtenni" – meséli Charlie. "Az a probléma, amivel ma a hagyományos talajműveléses földjeinken küzdünk, hogy a vetőgép gyorsabban fed le hektárokat, mint ahogy én lépést tudok tartani a magágy előkészítésével" – nevet Matt. "Nedvesebb tavaszaink vannak, szűkös lehetőségekkel a vetésre. Gyors, hatékony és precíz technológiába kell befektetni, hogy maximalizálni tudjunk. A hozam biztosítása az időzítésen múlik" – mondták mindketten.

A Rademacher gazdaság minden generációval továbbfejlesztette a gazdálkodási technikákat. Az 1970-es években az összes földet megművelték, és az optimális sortávolság 38" (96,5 cm) volt. Ma a gazdaságban a talaj típusától és a domborzati viszonyoktól függően a talajművelés nélküli és a hagyományos talajművelési technikák keveréke működik. A hagyományos sortávolság ma a kukoricaövezetben elsősorban 30" (76 cm), de a testvérek más megközelítést alkalmaznak. "Ma a kukoricánk és a szójababjaink mind 20" (50 cm) soron vannak. Ez mindkét kultúrában nagyon jól működik. A Maestro és az ISOBUS monitorunkkal variálható a vetőmagállományunk. A keskeny soros kukorica esetében a legjobb talajokon 46 ezer magot vetünk holdanként (113 600 mag/hektár), homokos talajokon pedig 28 ezret. Ezt 30"-os sorokkal nem tudnánk megtenni. A szójabab esetében pedig a másik irányba megyünk a populáció csökkentésével. Ma 120 ezer vetőmagot vetünk hektáronként, szemben a hagyományos 130-160 ezerrel. A megfelelő genetikai fajtákkal ez hozamnövekedést és csökkenő vetőmagköltséget eredményez" – mondja Matt.

Az USA-ban már egy generáció óta változóan juttatják ki a vetőmagot és a műtrágyát. Az 1990-es és 2000-es évek között a technológia megjelenésével sok gazdálkodó a maximális terméshozam elérése érdekében a változó adagolású technológiát választotta. Aztán a nagyobb tapasztalattal a hangsúly a vetőmag- és műtrágyaköltségek ellenőrzésére helyeződött át. A kukoricánál a testvérek a talaj típusa alapján változtatják a vetőmagok mennyiségét. Minden talajtípusnak megvan a maximális terméspotenciálja. A homokos talajokon a magasabb állományok gyengébb szárakat eredményezhetnek, amit a szél eltörhet és ez termésveszteséget okozhat. Ezek a stresszhatások különböző méretű csöveket is eredményeznek. Ezt szem előtt tartva a testvérek az egyenletes csőméretet maximalizáló vetési populációkra összpontosítanak. "Ha a kombájnod úgy van beállítva, hogy nagyobb szemeket csépeljen, és aztán kis szemeket küldesz be, a szemveszteség megnő. A célunk az, hogy a termésünk a lehető legegyenletesebb legyen, hogy a lehető legtöbbet takaríthassuk be" – magyarázza Charlie. Hozzáteszi, hogy "több betakarítható termést biztosítunk az erősebb szárak megtartásával, valamint az egyenletes csőmérettel, ami egyenletesebb cséplést tesz lehetővé".
A piacon kapható más vetőgépekhez képest a testvérek szerint a Maestro az AirVac adagolórendszerrel nagyon könnyen kezelhető. Korábban egy utólagosan beszerelt adagolóval és alkatrészekkel ellátott vetőgépet használtak. "A Maestro SV nekünk egy nagyon könnyen megtanulható és használható vetőgép volt. A vetőmag konfigurációk megváltoztatása és a beállítás egyszerű. Nagyon letisztult kialakítású" – meséli Matt. Az MTS rendszer szervizéről is beszél. "Időnként véletlenül idegen anyag kerül a vetőmagtartályba. A rendszert szuper könnyű tisztítani. Könnyű a vetőmag elzárása és a vetőmagtartály alatti tömlők könnyen lecsatlakoztathatók. Korábban más vetőgépeknél a tömlő kitisztítása akár két órát is igénybe vehetett. Most 15-20 percen belül újra vethetünk."