Kevesebb ásványi műtrágya? Igen! De nem mindenáron
2022 szeptemberében a franciaországi Ferme de la Lucine-ban tartották a HORSCH gyakorlati szántóföldi napokat. A fő témák: új impulzusok a növénytáplálásban és a talajgazdálkodásban.
A Haute-Marne megyei Ferme de la Lucine-ban drasztikusan csökkentették az alap-műtrágya bevitelét. Ugyanakkor a talajok foszfor- és káliumtartalmának alakulását szorosan figyelemmel kísérik. A nitrogén továbbra is a legfontosabb kihívás, ezért a gazdaság termesztési rendszerét felülvizsgálják. Ezt a Journées de la Lucine alkalmával vitatták meg.
Kezdetnek Nicolas Broutin, a Yara France elnöke visszatekintett a műtrágyapiac feszültségeinek eredetére. Az egész a kereslet növekedésével kezdődött, a Covid 19 válság végi gazdasági fellendülésnek tulajdoníthatóan. Az energiaválsággal mostanra történelmi szintet értek el. A nitrogénműtrágya termelési költségei közvetlenül kapcsolódnak a gázárhoz. A műtrágya alapvető összetevőjét, az ammóniát, a levegő nitrogénjét hidrogénnel keverve állítják elő. A hidrogén akkor keletkezik, ha a metánmolekulákat magas hőmérsékleten felbontják. Nicolas Broutin szerint a műtrágya előállítási költségeinek 80-90 százalékát a nyersanyagként és éghető anyagként felhasznált metán teszi ki.
Az ukrajnai konfliktussal kiváltott energiaválság miatt a gáz ára 2021 óta tízszeresére nőtt. Ennek megfelelően a nitrogénműtrágya ára megháromszorozódott, a gazdák pedig 15 százalékkal csökkentették fogyasztásukat. A műtrágyagyárak is – a csökkenő jövedelmezőség miatt ötven százalékkal csökkentették termelésüket Európában. Az európai piac műtrágyakínálatát olyan országokból származó importtal biztosítják, ahol a gáz ára nem olyan magas, mint Európában.
Új felhasználású és CO2-semleges műtrágyák
Nicolas Broutin szerint ez a helyzet nem fog rövid időn belül megváltozni. Az ellátási nehézségek a fogyasztási csúcsok esetén vagy a szezon végén jelentkezhetnek, amikor a készlet majdnem kiürül. Ezért a Yara France elnöke azt javasolja, hogy osszuk fel a vásárlásokat, és részesítsük előnyben azokat a nitrogénformákat, amelyeket könnyebben elérhet a növény. Így és a műtrágyabevitel pontos ellenőrzésével kombinálva a gazdaságok 10-20 százalék műtrágyát takaríthatnak meg. Megemlítette a 2023-ra tervezett CO2-semleges műtrágyapiaci bevezetését is, ahol a hidrogént a víz hidrolízisével nyerik ki, elektromos áram, és nem gáz felhasználásával. Ahhoz, hogy ez működjön, egyúttal zöld áramot is kell termelni – természetesen szintén CO2-semlegesen. Az ilyen típusú műtrágya költségei ma két-négyszeres, de ha a gáz ára magas marad, akkor a termelési kapacitások újbóli növekedésével csökkenniük kell. A Yara középtávon 30 százalék CO2-semleges műtrágyát szeretne előállítani. Nicolas Broutin véleménye szerint az ilyen műtrágyák fejlesztéséhez intenzív tárgyalásokra van szükség a végső fogyasztókkal. A végtermékek árának emelése segíteni fogja a fosszilis energiafelhasználás csökkentését. Arra a kérdésre, hogy a biogázüzemek fermentációs maradékából fordított ozmózis segítségével folyékony szubsztrátumot lehetne-e előállítani, Nicolas Broutin rámutat, hogy az ásványi nitrogén arányának csökkenni kell az olyan új megoldások javára, amelyek növelik a szerves nitrogén értékét. Ezeket a megoldásokat azonban még meg kell találni.
Bioserkentők a növénytáplálkozás optimalizálására
Nem újdonság, hogy a nitrogén döntő fontosságú a termelékenység szempontjából. De nem csak a gazdasági tényezőket kell figyelembe venni, hanem a környezetieket is. A csehországi kněžmosti AgroVation gazdaságban Josef Stangl, a HORSCH agrármérnöke több éve próbál 80 dt, 150 nitrogénegység és 13 százalék fehérjetartalmú búzát termeszteni. Ezért intenzíven kell foglalkozni a vetésforgóval, a frakcionálással, a nitrogénformákkal, a mikrotápanyagokkal, de a mikrobiológiával is. A brazíliai ügyfelek olyan módszereket kutatnak, amelyekkel csökkenthetők a mezőgazdasági inputok költségei, csökkenthető a kezelési gyakoriság mutatója, és helyettesíthetők a rovar- és gombaölő szerek. Bruno Reinhofer, brazil gazdálkodó emellett talajának biológiai dinamikáját vizsgálja a terméshozam javítása és a növényegészségre gyakorolt hatások csökkentése érdekében.
15 ezer hektáros gazdasága, amelynek egy része erdő, Brazília déli részén, 860-1120 m magasságban fekszik. Az átlagos éves csapadékmennyiség 1500 mm. Évente kétszer arat, télen árpát és búzát, nyáron szóját és kukoricát, nyár végén pedig fekete babot termeszt. A talajok 65 százaléka vályog, 25 iszap és tíz homok. Kifejlesztett egy baktériumkeveréket, amelyet már nyolc éve használ. Az erdőkből humuszt vesz, és kivonja a baktériumokat, amelyekből tenyészti a kultúrát, mielőtt a talajra juttatja őket. Saját termelő és elemző laboratóriuma ellenőrizni tudja a készítmények minőségét. Bizonyos szaktudást igényel a liszttel táplált baktériumkultúra minden paraméterének (hőmérséklet, pH, oxigén) elsajátítása. Bruno Reinhofer egyedi mikroorganizmusokat is vásárol, de csak akkor, ha a beszállítók pontosan tudják igazolni a felhasználás módját és időtartamát. A baktériumok alkalmazásával a trágyázási költségei 50 százalékkal csökkentek. A terméshozamok valamivel alacsonyabbak, de a rendszer pozitív hatással volt gazdasága jövedelmezőségére. Arra a kérdésre, hogy ez a módszer kompatibilis-e a növényvédő szerekkel, kifejtette, hogy óvintézkedéseket kell tenni: amikor gombaölő szerekkel bevont vetőmagot használ, ügyel, hogy a baktériumokat a vetőmagsor alá oltsa be, hogy elkerüljön minden olyan érintkezést, amely káros lehet az oltóanyagra. Ráadásul a baktériumok, ha megfelelő minőségűek, hozzájárulnak a glifozát lebontásához. Bruno Reinhofer e technológia európai éghajlati viszonyok közötti alkalmazásáról hangsúlyozza, hogy mindenkinek a saját gazdaságában kell tapasztalatokat szereznie, hogy a módszert az adott talaj-klimatikus viszonyokhoz és a termelési rendszerhez igazítsa. Az ő tanácsa: kezdjük kis tételekkel, hogy megtaláljuk a megfelelő oltóanyagot, majd lépésről lépésre terjesszük ki a használatát.
Először: megérteni, másodszor: cselekedni
Tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a mezőgazdasági ágazatnak hosszú távon agrokémia nélkül kell boldogulnia. És észrevesszük, hogy a költségek robbanásszerűen emelkednek. Bruno Reinhofer beszélt személyes tapasztalatairól a témával kapcsolatban. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a természet megpróbálja megkerülni a környezetünk uralására tett erőfeszítéseinket, hogy sokszínűséget teremtsen. Mielőtt saját szabályokat állítanánk fel, hogy megfeleljünk a termelékenység iránti igényünknek, meg kell hallgatnunk, mit mondhat nekünk a talaj. Milyen megoldásokat kínálnak ezek az általunk alig ismert világok: a talajok és mikrobiológiájuk?
"Amit látunk, az nem az, ami valójában ott van!" – erősítette meg a bevezetőben Marc-André Selosse botanikus, mikológus és talajtani kutató. A párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum, valamint a gdanski (Lengyelország) és a kunmingi (Kína) egyetemek professzora. "A világ növényekből és állatokból áll, de a valóságban mindenekelőtt a mikrobák vannak". A mikológus szerint a mikrobák kevesebb, mint egy százalékából lehet kultúrát létrehozni: "A baktériumokat nem lehet látni, de a genetikának köszönhetően jobban megismerhetjük őket". Szerepük pedig kulcsfontosságú, különösen a mezőgazdaságban.
A talajbaktériumok ugyanazokat a tápanyagforrásokat használják, mint a növények. Ha nem lennének amőbák, akkor erőteljesen versenyeznének egymással. Az amőbák baktériumokkal táplálkoznak, és nitrogént és foszfátot bocsátanak a növények rendelkezésére. Marc-André Selosse szerint amőbák nélkül nem lennének növények.
Egy másik példa: A növények olyan szövetekből állnak, amelyek légáteresztők, és helyet biztosítanak a baktériumoknak: egy gramm levél százmillió baktériumot tartalmaz. Létezésük szabályozza az élőlények működését és fejlődését. A nitrogénmegkötő növényeknek a baktériumok teszik lehetővé a gáznemű nitrogén átalakulását aminosavakká. A gazdák évszázadok óta használják a baktériumokat. Sőt, a baktériumok mennyisége a művelt talajokban növekszik. Kihívás megtalálni azokat a megközelítéseket, amelyekkel a termelők mikrobiológus nélkül is hasznot húzhatnak a baktériumok szolgáltatásaiból. A baktériumok tevékenysége nem csak tápanyagokat termel. A kórokozókkal is kölcsönhatásba lépnek, és védőfalat képezhetnek a növényeknek (fizikai akadály vagy a vírusmérgező hatás).
A talajművelés viszont zavarásokkal jár. A szántás tönkreteszi a mikorrhiza szálakat, amelyeket a gomba és a növény közötti szimbiózis hoz létre. A gombák helyébe baktériumok lépnek, amelyeknek nincs tápanyagtermelő hatásuk. A szántás másik hatása, hogy csupasz talajt hoz létre, ami bár gyomelhárító hatású, de a mikrobiális flórára is hat, és korlátozza a gombák tápanyagtermelő erőforrásait. Ebből a szempontból Marc-André Selosse azt ajánlja, hogy kerüljük a fedetlen talajokat, sőt a mikrobiális aktivitásuk alapján válasszuk ki a köztes növényeket. Véleménye szerint a szerves trágyázást kell előnyben részesíteni, majd szükség esetén egy második menetben ásványi műtrágyát kell kijuttatni. A szerves – állati, emberi eredetű – trágyák fokozott használata kedvez a mikorrhiza gombáknak, valamint a víz- és szénraktározásnak. Két forró téma!
A hallgatóság egyik kérdése az volt: az oltás segít-e abban, hogy a mikorrhiza gombák vagy a baktériumok szolgáltatásaiból profitáljunk? Marc-André Selosse nem rendelkezik olyan empirikus megközelítéssel, mint Bruno Reinhofer, hogy megválaszolja ezt a kérdést. Véleménye szerint nehéz lesz tudományos módszerek nélkül megismerni a természetben élő mikrobákat. Megközelítési javaslata, hogy jól ismert és bevált termesztési módszereket válasszunk, amelyek kedveznek a természetes folyamatoknak, vagy a lehető legkevésbé zavarják a talajt.
A tudományos kutatások csak a közelmúltban kezdték el vizsgálni a talajok biológiai mechanizmusait. Ebben a tekintetben a mikrobák Selosse szerint még mindig üres lapot jelentenek. Rengeteg ismeretre van szükség, a lehetőségek pedig óriásiak. Hozzátette: "A talaj magától működik. Úgy kell hozzáigazítanunk az intézkedéseinket, hogy ki tudjuk használni az erőforrásait".
Összefoglaló
A nitrogén-műtrágyázás – akár kémiai, akár szerves alapon – nem hagyható el egyszerűen. A szerves trágyák kevesebb veszteséget okoznak, a feltáródás hosszabb ideig tart és időben jobban eloszlik. De nehéz is hozzájutni, különösen egy pusztán szántóföldi gazdaságban. A megoldás a műtrágya-bevitel felosztása és a növény, a gomba és a talajunkban élő mikrobiális élet közötti szimbiózis mechanizmusainak megértése. Amint ezeket a folyamatokat megértettük, meg fogjuk érteni, hogyan használhatjuk fel a baktériumokat anélkül, hogy megpróbálnánk a természetet az ésszerűség határán túl irányítani. Az irányítás megnyugtató lehet. De a természetnek változatosságra van szüksége!