Home » Szám 4-2020 » Vállalati hírek » Átállás egészséges talajra (Joel Williams)

Átállás egészséges talajra

by Joel Williams

Biztosan sok olvasó tudja, milyen felkapott téma manapság a talaj – annyira, hogy lassacskán benne vagyunk a talajegészség reneszánszában. A gazdálkodók is világszerte egyre többet foglalkoznak a rengeteg lehetőséggel, amiket legértékesebb erőforrásuk rejt.

Amilyen értékes, olyan sérülékeny a talaj. Egyes globális statisztikák a talajerózióról és talaj-degradációról enyhén szólva riasztók. Bárhogy is nézzük, a talajegészség az egyensúly egyik eleme. A talaj jobb megértése, definiálása és védelme érdekében igyekszünk megérteni a nagymértékben komplex világot a talpunk alatt – az űrből készített nagy felbontású képekkel, vagy egyszerűen ásót ragadva, emberi érzékeinkkel figyeljük meg, mi van a felszín alatt.

Talajegészség: az arany középút

Utazásaimon észrevettem, hogy a talaj és annak egészsége körüli diskurzus összehozza a gazdákat. Talán hatékonyabban képes őket közös nevezőre juttatni, mint az elmúlt évtizedekben bármi. Úgy tűnik, hogy kezd egy “arany középút” kialakulni a konvencionális- és a bioföldművelés között, amelyek valamelyest fedik egymást, és sokszor keverednek. E folyamatnak köszönhetően a hibrid gazdálkodás több válfaja kezd kikristályosodni. A rendszerek nagyon rugalmasak, alkalmazkodóképesek, dinamikusak, mindenféle talajtípuson, extrém időjárási viszonyok között, a legkülönfélébb körülményeknek kitéve alkalmazhatók. Irányelvek határozzák meg, nem szigorú előírások, nem tankönyvek, amelyek nem veszik figyelembe a helyi és időjárási kontextust. Olyan koncepciók, mint az agro-ökológia, holisztikus, bio vagy regeneratív gazdálkodás, mind egyre népszerűbbek. Ezekben a módszerekben a talaj egészségére fektetett hangsúly a közös, és a fejlődésüket gyakorlati tapasztalatszerzés hajtja.

Magamról

Nagy örömöm, hogy pár cikk erejéig csatlakozhatok a terraHORSCH-hoz. Független oktatóként munkálkodom, szakterületeim a talajegészség, a talajbiológia, növénytápszerezés és az élelmiszertermelés ökológiai megközelítése. Munkám nagy része oktatásból, és előadásokból áll, szerencsém volt már gazdálkodói közönségek előtt beszélnem a világ minden táján. Főként Európában, Ausztráliában és Kanadában (ahol jelenleg élek) dolgozom. Eredetileg Ausztráliából származom, ahol agrártudományokat tanultam. Egyetem után talajkémiai és növénytápszerezési tanácsadóként dolgoztam. Miután az Egyesült Királyságba költöztem, Európát bejárva egyre jobban beleástam magam a talajbiológia szakirányba, azon belül is főként a komposztálásba, a gazdálkodói rendszerek elveibe, mint a fenntartható gazdálkodásba és az agro-ökológiába. Manapság azon dolgozom, hogy ezt a sok témát egy fedél alatt sikerüljön összehoznom. Összefüggő képet szeretnék mutatni a talajegészségről, a növények egészségéről és az ökológiailag integrált termelésről.

A változatosság megteremtése

Másik közös pont e módszerek között egy olyan rendszer kiépítése, amely nem pusztán az élelmiszertermelést veszi fókuszba. Földművelési rendszerek képesek egyszerre több cél elérésére is, nem zárja ki egymást az élelmiszertermelés, illetve egy egészséges ökoszisztéma felépítése és ápolása. De ezeket a rendszereket e célok észben tartásával érdemes tervezni, azaz minél nagyobb diverzitásra törekedve. A vita nem állhat meg ott, hogy melyik rendszer jobb vagy rosszabb, hanem azt kell hangsúlyozni, hogy mindet tovább lehet fejleszteni nagyobb változatosság bevezetésével1. Az elképzelés jól látható az 1. ábrán. amely azt mutatja meg, hogy mellékes egy gazdaság elhelyezkedése az alsó (ipari-agrár) tengelyen, a lényeg, hogy milyen mértékben képes változatos termelési rendszer kiépítésére (háromszög teteje). Ez több mindent jelenthet. A változatosság növelhető takarónövényekkel, közvetéssel, a táblák széleinek vagy nem-produktív részeinek élővilággá/élőhellyé alakításával, stb. A cikk negyedik és utolsó témakörében még visszatérünk e koncepciókra.

Inputoptimalizálás

Hol kezdjünk neki? A kritikus első lépés a jobb talajegészség felé az energiaráfordítás optimalizálása. Sok haszna lehet a műtrágyák és növényvédő szerek csökkentett gyakoriságú és mennyiségű alkalmazásának. A ráfordított energia optimalizálása kevesebbe is kerül, javítja a gazdaság nyereségét, miközben segít megóvni a környezetet2. Az adatok azt mutatják, hogy a növények csak a nitrogén-műtrágya [N] 51 százalékát képesek hasznosítani3. Noha a foszfor [P] közel sem olyan illékony, mint a nitrogén, még mindig erősen reaktív. A bevitt foszfor könnyen adszorbeálódik a talaj felszínén, így megköti a szerves ásványi anyagokat és kation-anion vegyületeket. A foszfor-műtrágyák 80 százaléka gyorsan hozzáférhetetlenné válik a növényeknek, rögtön a kiszórás után4 – a kis foszfortartalmú műtrágyák hatékonysága mindössze 10-15 százalék5.

Persze minden gazdaságnak, akár törődik a talajegészséggel, akár nem, dolgoznia kell a tápanyaghasználat hatékonyságának fokozásán, tehát ezeken a szinte valamennyi termelési rendszerben alkalmazható stratégiákon:

  • integrált tápanyag gazdálkodás
  • szénalapú bevitel
  • vetőmagok kezelése
  • levélen alkalmazott oldatok

Az integrált tápanyag-gazdálkodás [ITG] több metódus összefogása, amivel aztán jobban irányítható a termelés. Többféleképpen valósulhat meg. Szervetlen tápanyagokat, szerves kiegészítőket, biotrágyát, biostimulánsokat, organikus hulladékot, melléktermékeket, zöldtrágyát, takarmánynövényeket és alávetéssel hasznosított hüvelyeseket is bevethetünk6. Az ITG nagyon sok lehetőséget rejt magában, a növények teljesítménye mellett segíti a források gazdaságos kezelését, miközben jobb hatással van a környezetre, eredményesebben védi véges erőforrásainkat. Az ITG helyes használata 8-150 százalékkal növelheti a terméshozamot, a konvencionális módszerekhez képest, emellett víztakarékos. Mindeközben javítja a termény és a talaj minőségét. A források vegyes felhasználása mellett az ITG igyekszik kielégíteni minden egyes növény egyedi szükségleteit – gyakran a talaj és a levelek vizsgálatával. A trágyázás finomhangolásával, és az időzítés pontos eltalálásával drasztikusan javítható a hatékonyság és a terményhozam.

A szénalapú bevitel minden olyan trágyázási és növényvédelmi szer használatát jelenti, amelyek a többi hatóanyag mellett szenet [C] is tartalmaznak. Rattan Lal, elismert talajkutató, az Ohio State Egyetem Szénkezelési és Szekréciós Központból sokszor állította, hogy az NPK forradalomnak CNPK forradalomnak kellett volna lennie. Így ma sokkal kiegyensúlyozottabb képet tudnánk alkotni a szén szerepéről a talaj termőképességének megőrzésében. Ennek megszokott módja a műtrágyák keverése szerves trágyával. Emellett melaszt, humin- és fulvosavat, algát és moszatot, hal-hidrolizátumot és egyéb növényi kivonatokat használnak gyakran szénforrásként7. Ezeket az anyagokat folyékony és granulátumos trágya formájában is lehet alkalmazni. Különböző szénforrások műtrágyákkal is keverhetők, felhasználásra kész szénbázisú összetett műtrágya-granulátumként7,8.

A harmadik felsorolt stratégia a vetőmagok kezelése. Kifejezetten hatékony módszer, mivel a magokhoz felhasznált extrém kis mennyiségű hatóanyag felvétele sokkal optimálisabb, mint a talajra kijuttatott szereké. A bőven rendelkezésre álló tudományos adatok is egyöntetűen véleményezik a vetőmagok kezelését e fajta ásványokkal10,11, bár úgy veszem észre, hogy a gazdálkodók jobban kedvelik a biotrágyát és a biostimulánsokat, mivel azok jobban támogatják a talaji mikrobiomot, bár erre csak anekdotikus bizonyítékok állnak rendelkezésre. Ezek főleg olyan biotrágyák használatáról szólnak, mint a komposzt, gilisztakomposzt, mikrobiális oltóanyagok, mint a mycorrhiza vagy nitrogénmegkötő baktériumok és különböző mikrobiális fajok keveréke. A biostimuláns anyagok közé olyan anyagokat sorolok, mint a melasz, huminsav vagy moszatkivonatok.

Végezetül, a levélen alkalmazott szerekről általánosan elfogadott, hogy hatékonyabbak, mint a talajon használtak12. A talajon használt szerek gyakori problémája azok kimosódása, elpárolgása, vagy kötődése antagonista ásványokkal, így kialakulhat ásványi anyagok hiánya a növényben, vagy azok egyensúlyának felborulása. Bár, a levélen alkalmazott szerek hatásosabbak lehetnek, a felhasználásuk módja igen változatos, és az optimum érdekében észben kell tartani pár korlátozást. A következő részben ezeket igyekszem feltárni.

A levélen alkalmazott szerek célzott hatékonysága

Több tényező befolyásolja a levélen alkalmazott permetszerek hatékonyságát, ebből adódóan sok mindent kell figyelembe venni ezek összeállításakor. A téma olyan komplex, hogy egymagában kitenne egy teljes cikket, de itt csak összefoglalni tudom, hogy mikre érdemes figyelni. A tápanyagok két fő úton szívódnak fel a levélben: a sztómán és a kutikula mikropórusain keresztül. E felszívódási utak részletes megértése célzottabb felhasználást eredményezhet. Mivel sztómák csak a levelek fonákján, míg mikropórusok a levelek mindkét oldalán vannak [különösen a trichomák alján], fontos, hogy a levelek mindkét oldalára jusson a permetből. Ezáltal nő felszívódási felület, így a hatékonyság is. A sztómák és a mikropórusok viszonylag nedves körülmények között nyílnak ki a legjobban, ezért érdemes kora reggelre vagy késő estére ütemezni a permetezést13[2. ábra]. Kerüljük a permetezést hőségben és a déli órákban. Tudom, ez sok nagy műveletben nem kivitelezhető, de igyekezni kell a kora reggeli és a késő esti órákra időzíteni a gyengébben teljesítő táblák permetezését, hogy a lehető legjobb támogatást adjuk a növényeknek. A permetlé összetételénél olyan tényezőkre kell ügyelni, mint a tápanyagok oldódása, kelát-képződés, tápanyag-koncentráció, a permetlé pH-értéke és a szerves szilikonalapú anyagok használata. Ezekről írok egy rövid összefoglalót:

  • Oldódás: a felhasznált szereknek vízben oldódónak kell lenniük az optimális felszívódás érdekében.
  • Kelát-hatás: mindig keverjen valamilyen szénforrást a kelátokhoz vagy komplex ásványi anyagokhoz. Ez segíti a felszívódást, továbbá megelőzi az ellentétes kölcsönhatásokat a tápanyagok között. Melasz, fulvosav, aminosavak és moszat tökéletesen megfelelnek e célra.
  • pH-érték: Általánosságban elmondható, hogy 6-os érték körül ideális, bár bizonyos esetekben előfordulhat célzottan alacsony vagy magas értékű bevitel. Magas pH-értékű, kemény vizet mindenképp kezelni kell a hatóanyagok hozzáadása előtt.
  • Szerves szilionalapú anyagok: használatuk növeli a tapadási időt, és javítja az esőállóságot.

A permetszer összetételének precíz átgondolása és a permetezési idő megfontolt ütemezése nagyon sokat javíthat a lombtrágyázás hatékonyságán. E tényezők megértése nagyon jövedelmező lehet hosszú távon, és elkerülhető vele, hogy a szerencsére vagy imádkozásra kelljen bízni a sikert.”

Mi következik?

A felhasznált anyagok bevitelének optimalizálása, mennyiségük csökkentése a termelési rendszereinkben jó első lépés lehet a talajegészség felé. Gazdasági és környezetvédelmi előnyei is vannak e folyamatnak. Ahogy egyre tovább haladnak ezen az úton a gazdálkodók, próbálkozhatnak műtrágyák és növényvédők lecserélésével természetes eredetű szerekre. Például a nitrogén műtrágyákat cserélhetik nitrogénmegkötő baktériumra és a gombaölőket növényi kivonatokra. E bioalternatívák nagy választéka elérhető, ezeket egy következő, online cikkemben fedezem fel részleteiben. A sorozat harmadik része (amit szintén online érhet majd el az olvasó) a talajban megtalálható szerves anyagokról (TSZA), és az ezt körülölelő témáról, az egyre nagyobb figyelmet keltő TSZA képzéséről fog szólni. Manapság nagyon nagy az érdeklődés e kérdéskör iránt, mint egyre gyakoribb tudományos kutatások és technológiai fejlesztések is bizonyítják. Ez a három cikk is a talaj egészségének megőrzését hivatott népszerűsíteni. Továbbá, egy negyedik és egyben végső cikket (amely majd a terraHORSCH egy későbbi kiadásában jelenik meg) alapoznak meg e cikkek. Ez a cikk a rendszerszintű újratervezésről fog szólni, amelyben a termelőrendszerek biodiverzitását és az ökológiai szemlélet bevezetését fogom részletezni, górcső alá véve a növényfajok diverzitásának növelését, legelésző állatok tartását, valamint fák és nem produktív területek (táblák szélei) ápolását.

A QR kód mögött több olvasható a talajanalízisről és talajaktivitásról.

Angol nyelvű hivatkozások

  1. Organic and Conventional Agriculture: A Useful Framing? (2017). doi: 10.1146/annurev-environ-110615-085750
  2. Reducing pesticide use while preserving crop productivity and profitability on arable farms. (2017). doi: 10.1038/nplants.2017.8
  3. Recent Developments of Fertilizer Production and Use to Improve Nutrient Efficiency and Minimize Environmental Impacts. (2009). doi: 10.1016/S0065-2113(09)01008-6
  4. Phosphorus activators contribute to legacy phosphorus availability in agricultural soils: A review. (2018). doi: 10.1016/j.scitotenv.2017.08.095
  5. Phosphorus cycling in UK agriculture and implications for phosphorus loss from soil. (2006). doi: 10.1111/j.1475-2743.2001.tb00020.x
  6. Integrated nutrient management (INM) for sustaining crop productivity and reducing environmental impact: A review. (2015). doi: 10.1016/j.scitotenv.2014.12.101
  7. The Use of Biostimulants for Enhancing Nutrient Uptake. (2015). doi: 10.1016/bs.agron.2014.10.001
  8. A slow release brown coal-urea fertiliser reduced gaseous N loss from soil and increased silver beet yield and N uptake. (2019). doi: 10.1016/j.scitotenv.2018.08.145
  9. Nitrogen Dynamics in Soil Fertilized with Slow Release Brown Coal-Urea Fertilizers. (2018). doi: 10.1038/s41598-018-32787-3
  10. Micronutrient application through seed treatments - a review. (2012). doi: 10.4067/S0718-95162012000100011
  11. Seed treatments for sustainable agriculture-A review. (2015). doi: 10.31018/jans.v7i1.641
  12. Foliar fertilization of crop plants. (2009). doi: 10.1080/01904160902872826
  13. Uptake and Release of Elements by Leaves and Other Aerial Plant Parts. (2011). doi:10.1016/B978-0-12-384905-2.00004-2