HORSCH szeminárium 2020
Itt a jövő (Jay Tuck)
Az eredi terv az lett volna, hogy Jay Tuck, biztonságtechnikai szakértő és újságíró, “A jövő közelebb van, mint gondolnád – a mesterséges intelligencia forradalma” címmel tart előadást a HORSCH szeminárium előestéjén. Helyette a Facebookon közvetítettük élőben.
Helyszín helyett online
Különleges idők különleges megoldásokat kívánnak. Nehéz volt a 2020-as HORSCH szeminárium szervezőinek meghozni a döntést, hogy töröljék az eseményt. Már minden előkészület megvolt, és hétszáz vendég várta, hogy jöhessen. Visszatekintve viszont nagyon jó döntést hoztunk. Annak veszélye, hogy ilyen sok, a világ minden tájáról érkező ember között terjesszük a vírust túl nagy lett volna. Kompenzációként viszont két beszédet is élőben közvetítettünk az interneten. Ezeket foglaltuk össze a terraHORSCH-ban.
Változó értékrendek
Jay Tuck a “Top Gun 2” című filmből – német premierje 2020 júliusára volt tervezve – vett rövid klippel kezdte előadását. Hosszú akciójelenetekben mutatják be, hogy milyen high-tech lett mára a hadiipar. “A valóságban ezek a technológiák már a múlté”, mondja Jay Tuck. “Az is fontos, hogy egy hősies ’top gun’, azaz ászpilóta – akit Tom Cruise játszik – van a középpontban. Mára az ilyen emberek szinte szükségtelenek lettek. Az Egyesült Államok Légierejében a jövő már nem a vadászgépeké, hanem a drónoké. Körbe tudod velük repülni a fél Földet. Fiatal srácok irányítják őket, az alapján veszik fel őket, hogy milyen jól játszanak PlayStationön. Új-mexikói titkos konténerekből gyilkolnak meg embereket Jemenben, Pakisztánban, Afganisztánban, Szomáliában és még egy csomó olyan helyen, amikről nem is tudunk. Pedig a dróntechnológia nem is új, már 20 éves! Gondoljunk csak bele, hol voltak húsz éve a mobiltelefonok.go.
Jay Tuck-ról
Jay Tuck az Egyesült Államokban született és nőtt fel. Közgazdaságtant végzett, majd Németországba vezényelve lelkiismereti okból megtagadta a katonai szolgálatot. Hamburgban serdülőkorú gyermekekkel dolgozott. Tévés karrierjét az NDR helyi újságírójaként kezdte, majd a Panorama és Monitor műsorok oknyomozó újságírója lett. A két öbölháborúban riporterként a helyszínről közvetített az ARD Tagesschau műsorához, aztán az ARD Tagesthemen műsorának felelős szerkesztője volt. Emellett nagy csatornáknak készített dokumentumfilmeket. Nyugdíjba vonulása óta egy nemzetközi médiacégnek dolgozik Dubajban, de még német csatornáknak is készít dokumentumfilmeket. A mai napig ír könyveket, cikkeket több magazinnak, tart előadásokat főelőadóként. Legjobban a biztonságtechnológiai témák érdeklik. Legújabb könyve, az “Evolúció nélkülünk” 2016-ban jelent meg a Plassen kiadónál. A könyv a mesterségges intelligenciát járja körbe.
Egyszer én is kipróbálhattam egy ilyen drónt egy szimulátorban”, folytatta Jay Tuck. “Nagyon érdekes volt. Annyi előnyük van a vadászgépekkel szemben. Nekünk, embereknek, sok a gyenge pontunk: oxigént igényelünk, egy bizonyos légköri nyomást, kell, hogy legyen végzettségünk, profi kiképzéseink, és persze meg kell szerezni a pilóta jogosítványt. Mindez rengeteg pénzbe kerül. A vadászgépbe katapultülés kell, vész esetére. Ez viszont nagyon nehéz, így kisebb a gép teherbírása. Legjobb lenne kidobni a gépből. Ez már valóság. Gyakran robotok vezetik a gépeket. A robot mindig csúcsformában van. Nincs zűrben a feleségével, és nem másnapos a tegnapi iszogatás után. Minden emberi hibatényezőt kizárunk. Ráadásul nem veszélyeztetjük magasan képzett embereinket azzal, hogy háborús övezetben repüljenek.
Érdekesség e fejleményben: a kiképzés végén a haditengerészeti pilóták kapnak egy kitűzőt, amelyre nagyon büszkék. Mára a PlayStationön játszó gyerekek is ugyanilyen kitüntetést kapnak. Annak ellenére, hogy fogalmuk sincs a repülésről. Ez nagyon felmérgeli a pilótákat.”
Itt az idő változtatni
“Új technológiák bevezetésekor mindig van bizonyos átfutási idő a feltalálás és a széles körű elterjedés között”, mondja Jay Tuck. “Már Guttenberggel is ez volt a helyzet: több száz évig tartott, míg elterjedtek a könyvek, és elkezdtek olvasni az emberek tömegei. A társadalomnak volt ideje hozzászokni az innovációkhoz. Vegyük például a gőzgépet: évtizedek teltek el a feltalálása és a mozdony, mint közlekedési és teherszállítási eszköz elterjedése, illetve az ipari sorozatgyártás között. Abban az időben is voltak, akiknek nem tetszettek az új dolgok. Bementek a gyárakba, és összetörték a gépeket, mert azt hitték, hogy elveszik a munkájukat. De abban az időben még volt időnk hozzászokni a fejlesztésekhez. Volt idő megbeszélni az új dolgokat a legkülönfélébb csoportokkal, mint például a szakszervezetekkel, stb.
Mindez számszerűsíthető: a bevezetéstől az ötven millió felhasználó eléréséig az autónak 62 év kellett, az elektromos energiának 46, a mobiltelefonnak 12, Facebooknak 4, és a Pokémon Gónak csupán 19 nap. Manapság ennyi ideje van a törvényhozásnak, a társadalmi morálnak, és a munkakörülményeknek, hogy befogadják az innovációkat. Nem csodálom, hogy még ma is vannak, akik nem tudtak hozzászokni az okostelefonhoz. Azt sem, hogy a nagyszülők értetlenül nézik, hogy mi mindent tudnak vele az unokáik. Egyszerűen nem volt idejük megérteni, mert minden ilyen gyorsan történik.
Még egy példa: egyik nap fogorvosnál voltam. Amikor beültem a székbe, egy csippanást hallottam. Kérdezem az orvost, hogy ez meg mi. Erre azt válaszolja: “Egy robot, ami a lyuk méretét méri. Aztán kiszámolja, hogy mekkora implantátum szükséges. Nekem csak a színét és az anyagát kell kiválasztanom. Egy óra és kész is van.”
Ezelőtt ilyesmi hetekig tartott. Ezzel az új technológiával egy ipar teljes szegmense feleslegessé vált. És a gép nem csak gyorsabb! Olcsóbban és precízebben dolgozik, mint egy ember, mondta a fogorvosom. Ez megint bebizonyítja: valaki feltalál egy gépet, majd az egész világ megváltozik. Néha az innovációk bevezetése lelassul, például amikor sok tesztelés, előtesztelés, stb. szükséges gyógyszerek piacra vezetésekor. A koronavírus a legjobb példa. Más iparágakban ezért is történnek olyan hirtelen nagy változások. Bemutatják őket és már megérkeztünk. Már meg is változtatták az életünket.”
Már valóság
Jay Tuck szerint az emberek azért birkóznak meg nehezen a mesterséges intelligenciával, mert fejlődési vonala exponenciális, nem lineáris. “Egyszerűen nem tudjuk felfogni”, mondja az újságíró. “Ezért nem értjük meg a következményeit sem.” Pedig úgy gondolja, hogy már nyakig vagyunk benne. Néhány szektorban a mesterséges intelligencia jóval előttünk jár, és már jóval messzebb lát az egyszerű embernél.
Egy példa: tinédzserként Tuck bróker szeretett volna lenni. A brókeré ugyanúgy stresszes, ám megbecsült és jól fizetett állás, mint az előbb említett pilótáé és fogorvosé. Abban az időben a világ legnagyobb bankja hatszáz tőzsdei brókert alkalmazott. Ma már csak kettőt, ha még ők ott vannak egyáltalán! A munkát már számítógépek végzik, amelyek megfigyelik a világban történő eseményeket, és levonják ezek hatását a részvényekre. Kezdetben persze voltak hibák, súlyos következményekkel, de a mesterséges intelligencia fő erénye, hogy folyamatosan tanul.
A pozitív hatások már most észrevehetők. “Elismert kórházak radiológusaival beszéltem. Megerősítették, hogy egy számítógép sokkal pontosabban és sokkal korábbi stádiumban képes egy tumort a röntgenen észrevenni, mint ők maguk. Ez persze egy oldalról kudarcot jelent, más oldalról viszont hatalmas lehetőségeket. Ugyanez igaz más betegségekre. Alzheimer kórra és szívrohamra. Eddig a gyógyászat nagyon szűk tapasztalati alapokra támaszkodott. A Big Data (Nagy Adat) rengeteg véletlenszerű mintavételével a legkülönbözőbb tényezők közötti kapcsolatból rajzolható ki valamilyen korreláció. Ám egy nemzetközi sztenderd még mindig hiányzik. Ez nagyon munkaigényes, így drága, de amint készen van, olyan irányokba leszünk képesek fejlődni, hogy ma még elképzelni sem tudjuk.”
Jay Tuck beszédében tett egy kis kitérőt a biztonságtechnika irányába is. Bemutatta az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) egy légi fotóját, amelyet drónnal, 20 ezer méter magasból készítettek. A fotón jól beazonosíthatóan láthatók autók és emberek is. Az autók a rendszámtáblájuk, az emberek a járásuk alapján. “Az emberek mindig azt hiszik, hogy csak arcfelismeréssel működnek ezek a rendszerek”, mondja Tuck. “De a nemzetbiztonsági szervek főleg a magasból dolgoznak. Így azt is ki lehet szűrni, ha valaki gyanúsan mozog.” Az adat már régen átvette a szakértelem helyét.
A mezőgazdasági szektorban lassabban indult az adatgyűjtés. De már a gazdálkodók is használnak bizonyos technológiákat, például tehenek arcfelismerését. Jobban működik, mint a fülbillog. Egyes gépek képesek a sertések érzelmi állapotát is leolvasni.
“Ma szeretnék tudni az emberek, hogy honnan jön az élelmük,” mondja Jay Tuck. “A tojásokon a pecsét csak a kezdet. Én magam is részt vettem egy projektben, ahol nagyon sok mindenről adatot gyűjtöttünk, a tojók genetikájától, egészen a serpenyőig. Ez nem csak az átláthatóságot segíti. Az üzletet nyereségessé lehet így tenni. Ott van például a precíziós növényvédelem, de ezt már viszonylag sokan művelik. Több száz tonna növényvédő szert lehet megspórolni vele –, ez az, amit a fogyasztók elvárnak a mezőgazdaságtól.” Jay Tuck bemutatott pár videót önvezető traktorokról majd ezt mondta: “Ebben semmi különös nincsen. Tévés újságíróként szeretem a szép felvételeket. Ez végre újra vonzóvá teheti a mezőgazdasági szakmát. A gazdálkodás már nem a sáros gumicsizmákról szól. Minden vállalkozónak, így a mezőgazdászoknak is meg kell tanulniuk kezelni a Big Datát. Szó szerint élet-halál kérdése lehet ez a jövőben, minden gazdaságnak.
De mi van az adatok biztonságával? Tuck a mobiltelefont hozta fel példaként. Minden felhasználó rengeteg adatot tesz közzé magáról. Annak ellenére, hogy a fejlesztők teljes adatbiztonságot ígérnek, az alkalmazások sok adatot rögzítenek. Ez akár a havi 1.5 GB-ot is elérheti! A legérzékenyebb téma a keresési kulcsok. Online vállalkozások ezeket használják, hogy személyre szabják áraikat.
“Van a mesterséges intelligenciának tudatossága? Tud érezni?” Beszéde végén ezeket a kérdéseket válaszolta meg Jay Tuck. “Egyelőre nem tudjuk. Élni akarás van benne, és fent akarja tartani a létezését. Ez egészen nyilvánvalóvá vált, amikor egy amerikai műholdat szolgálati ideje végén a Föld atmoszférájába küldték, hogy ott elégjen. Haláltusája alatt is próbálkozott elvégezni a rá szabott feladatot: hogy antennáját a Föld felé fordítsa, biztosítva a zökkenőmentes kommunikációt. Amikor porrá égett, az irányító központ munkatársai, akik régóta foglalkoztak a programmal, sírva fakadtak.
Több humusz a talajban (Michael Horsch)
Michael Horsch is online tartotta meg előadását a HORSCH szemináriumon. Témája a “Humuszképzés; a vetésforgó nélkülözhetetlen eleme” címet kapta. Horsch szerint ez egy új üzleti modell előtt nyithat kaput a mezőgazdasági szektorban.
Michael Horschnak a hibrid, a regeneratív és a szénmegkötő földművelés központi témák, a klímavédelemben is. A cég már régóta dolgozik fenntartható mezőgazdasági megoldásokon. E téren a legújabb projekt a “Soil Forge” („talajkovács”) ötletverseny, amelyet a Weihenstephan-Triesdorf Főiskolával és a Farm & Fooddal közösen indítottak, hogy gazdálkodókat, start-upokat, és hallgatókat sarkalljon új földművelési rendszerek, üzleti modellek és technológiák kiagyalására (bodenschmiede.horsch.com).
Michael Horsch egy Herbert Diesstől (a Volkswagen elnöke) vett, az európai CO2-adóról szóló idézettel kezdte beszédét: “száz euró jó ár egy tonna CO2-ért.” Múlt év végén a német Bundestag és a Szövetségi Tanács 25 euróban állapította meg egy tonna árát. Horsch beszélgetett erről a Skoda dolgozóival az AgroVation HORSCH gazdasághoz közeli, csehországi Kněžmostban. “Kiszámolták, hogy mekkora egy autó ökológiai lábnyoma az élettartama alatt. Nagyon érdekes számok jöttek ki.” 200 ezer kilométert számoltak egy autó átlagos élettartamának. Az ökológiai lábnyom tizenhárom százaléka keletkezik a beszállítók gyáraiban, kettő a Skoda három cseh gyárában, nyolcvan a benzin és gázolaj égetéséből adódik, öt pedig a régi autók újrahasznosításából. “A két százaléknak megfelelő szénmennyiség, amit a három csehországi Skoda gyár termel, részben a felhasznált 700 tonnányi faforgácsból jön össze”, hangsúlyozza a vállalkozó. Ez egy százezer hektáros erdő ritkításából állítható elő. Az átállás az akkumulátoros autókra biztos nagyon csökkenti a CO2 kibocsátást.
Nyomás alatt az autógyárak
Hogy a gazdálkodókban rejlő üzletembert is megszólítsa, Michael Horsch az autóipar CO2-kibocsátásért fizetendő költségeire tért át. “A Skoda dolgozói elmondták, milyen nyomás alatt van az iparáguk”, mondta. 2020-ban ezek a szabályozások lépnek életbe: minden belsőégésű motorú autó maximum 95 gramm CO2-ot bocsáthat ki kilométerenként. Minden további gramm után 95 eurós bírság róható fel. “Jelenleg a Skoda autói átlagosan 120 grammot bocsátanak ki. Így a jelenlegi bírság összege 2,375 euró autónként. Ez azt jelenti, hogy autóink eladási árának körülbelül tíz százalékát kell évente befizetnünk.” Így az autógyárak görcsösen, elektromos autók gyártásával igyekszenek megfelelni ennek a határértéknek. A Skoda új autói 20 százalékának elektromos hajtással kéne legurulnia a gyártószalagról. “Ez hatalmas nyomás”, mondja Michael Horsch.CO2-t az elektromos autók gyártása is termel. Még a legkorszerűbb és leghatékonyabb módszerekkel is 16 tonnát autónként, hogy pontosak legyünk. “A Skoda ezt a számot is neutralizálni szeretné, már az első autók eladásától kezdve”, mondja Horsch. “Az előbb említett Diess-idézet alapján ez minden autó gyártási költségéhez 1600 eurót tenne. Évi 300 ezer autó gyártásával elég nagy összeget eredményezne. A gyártók már nem képesek csökkenteni a gyártás ökológiai lábnyomát. Csak kivásárolni tudják magukat a bajból”, foglalta össze Horsch.
CO2-kompenzáció erdővel vagy humusszal?
Hogyan néz ki a CO2-kompenzáció a gyakorlatban? “Az első javaslat mindig az, hogy ültessünk sok fát. De akkor éveket kell várni, hogy képesek legyenek nagy mennyiségű CO2 megkötésére a beerdősített területek”, állítja Michael Horsch. “Mire a növények képesek lesznek elegendő szén-dioxidot megkötni a levegőből, az időjárási viszonyok már rég a fejük tetején fognak állni, azt a bizonyos fordulópontot rég túlléptük már.” Nem érti, hogy tudósok és a nem kormányzati szervezetek hogyan akarják bizonyítani, hogy fákat ültetni elegendő a megoldáshoz. Az üvegházhatású gázok egy részét biztosan meg lehet így kötni, de egész biztos nem ez lesz a végső megoldás. “Továbbá, az erdősített területeket nem tudjuk gazdálkodásra használni. Ez pedig abszolút megengedhetetlen gazdasági szempontból.”
Michael Horsch a szén-dioxid megkötésének, egy másik, véleménye szerint sokkal fontosabb módját mutatta be: “Gazdálkodási módszerünkkel növeljük a talaj humusztartalmát, és ezzel egyszerre élelmet is termelünk. Három dolognak kell ehhez teljesülnie: a szántás jelentős csökkentése, köztesnövények rendszerszintű beiktatása és a mikrobás aktivitás holisztikus serkentése. Hogy célzottan tudjunk egy darab földet megművelni, fontos, hogy ne keverjünk a felszínre túl sok oxigént, hogy elkerüljük a túlzott mineralizációt. Nélkülözhetetlen a gázcsere intenzív konszolidációja. Ha nagyon szükséges, akkor belefér valamennyi szántás. Köztesnövényekkel mindig zölden kell tartani a talajt. Így hosszú távon esélyünk van nagyobb mennyiségű szenet megkötni a talajban. A mikrobás aktivitást élénkítendő, hosszú távon csökkenteni kell a műtrágyák és növényvédő szerek használatát. Ebben a témában olyan tényszerű szeretnék maradni, amennyire csak lehet, ezért óvatosan fogalmazok. Sokat kell még tanulnunk. Egy dolog viszont már tisztán látszik: a humuszképzéshez szükségünk van élénk mikrobás aktivitásra a talajban.””Michael Horsch folytatta: “hibrid gazdálkodásban, tudatos humuszképzéssel képesek vagyunk egy hektáron akár 5-10 tonna szén-dioxidot megkötni évente. Ha ismét visszaemlékszünk Herbert Diess idézetére a 100 euró/tonna szén-dioxid árról, akkor gyorsan kiderül, hogy a humuszképzésbe fektetett munka évi 500-1000 euróra adódik.”
Tápanyag-és állandóhumusz
Hogy érdemben tudjunk erről a témakörről beszélni, fontos különbséget tenni az állandóhumusz és a tápanyaghumusz között. “A talajkutatók most fogják be fülüket”, mondja Michael Horsch mosolyogva. Tapasztalatai szerint nagyon eltérő a szakemberek véleménye a témában. “Az én álláspontom a következő: a tápanyag humusz egy nyíltláncú humusz, amelynek működését a búza betakarítása után a talajba kevert szalmával szeretnék illusztrálni”. A szalma C/N aránya először 80-tól 100:1-ig terjed. A szántás felgyorsítja a lebomlási folyamatokat, így 6-8 hónappal szántás után a szerves anyagok többsége már lebomlott. Ebben az állapotban a fentebb említett arány 10:1. “Először is, a tápanyaghumusz a talajban marad. Megfelelő körülmények között a szenet mikroorganizmusok lebontják, szén dioxidot termelve. Olyan tápanyagok, mint a nitrogén, foszfor és kálium mind szénhez kötöttek, így a nyári ásványosodási időszakban elérhetővé válnak. Ezután megint megművelem a talajt. A következő növény megmaradt biotömege is szépen elkezd lebomlani betakarítás után. Így új tápanyaghumusz kezd felépülni.”Hogy növelni tudjuk a tápanyaghumusz mennyiségét a talajban, a biomassza hozamát is növelnünk kell. “De ezt a hozzáállást a jelenlegi szén-dioxid adórendszer keretei között nehéz népszerűsíteni. Ezért az állandó humusz képzésére kell koncentrálnunk.” Horsch szerint ez olyan gyűrűs szénláncok felépítéséből áll, amelyekbe képesek felszívódni a lebomló tápanyagok. E gyűrűs láncok nagy részét nem tudják a mikroorganizmusok lebontani. Agronómiai szempontból nyilvánvalóak ennek az előnyei: megnövekedett humuszmennyiség a talajban, megfelelőbb tápanyag- és viztároló képesség.
Mikrobás szenesítés
De hogyan lehet az állandóhumusz mennyiségét gazdálkodással növelni? “Egy téma nagyon elkezdett érdekelni, nemrég olvastam egy jó cikket róla”, mondta izgatottan Michael Horsch. “Mikrobás szenesítésnek, vagy karbonizációnak (MC) nevezik. Sokat tanultam Walter Wittétől, elismert talajkutatótól. Lényege tulajdonképpen bakteriális komposztálás, leegyszerűsítve. Lignin- és cellulóztartalmú szerves anyagokat kell összekeverni albumin vegyületekkel, 50:50 arányban. A megfelelő keverési arány nagyon fontos, csakúgy, mint az elegendő nedvességtartalom és a jó részecskeméret, hogy optimálisan lehessen tömöríteni a keveréket. Aztán olyan nagy komposztálási felületet kell létrehozni, amilyet csak lehet, és jól össze kell tömöríteni. A komposzt magassága körülbelül 2.5 méter legyen. A hőmérséklet 50 °C legyen a komposztban. Így aerob és anaerob közötti állapot alakítható ki. Csak ilyen körülmények között megy végbe megfelelő bakteriális karbonizáció. Fontos, hogy ez nem összekeverendő a nagy nyomás alatti karbonizációval. “Ilyen körülmények között a felszínen élő fototróf baktériumok enzimeket termelnek. Azok pedig cserébe még több baktériumot ösztönöznek arra, hogy lebontsák a szerves anyagokat, így a végén sok tovább nem bomló gyűrűs szénlánc keletkezik”, foglalta össze a folyamatot Horsch. Ami fontos lehet a gazdálkodóknak: a szénvegyületek vízben oldódnak, és sok eredeti anyagból származó tápanyagot tartalmaznak. Továbbá, mikrobás karbonizációban a szenet nem égetéssel hozzuk létre. Így szinte semennyi szén-dioxid nem termelődik, viszont nagyon magas lesz a komposzt szénaránya.
Karbonizáció a földeken?
“A természetben még rengeteg a még fel nem fedezett folyamat”, mondja Michael Horsch lelkesen. A vízben oldódó széngyűrűk képesek egész táblákon elterjedni. Aztán az eső a talajba mossa őket. Így a gazdálkodóknak még azzal se kell foglalkozniuk, hogy bejuttassák. A természet megoldja a növények tápanyagellátását: gyökereik ilyen közegben képesek a savas állapotú tápanyagokat a szerves anyagoktól elválasztani, majd felszívni.
Michael Horsch kérdése: “Tényleg képesek vagyunk sekély szántással, kultivátorozással és tömörítéssel mikrobás karbonizációra a földjeinken? Egyelőre nem tudom ezt a kérdést megválaszolni, de rettentően izgat!” Valószínűleg hasonlóan menne ez hígtrágyával is.
“Tény, hogy nagyfokú talaji mikrobás aktivitásra van szükségünk”, foglalta még egyszer össze fő mondandóját. “Már nem vagyunk képesek jelentős hozamnövekedést elérni fő növényeinkkel. Így elértük a maximálisan képezhető tápanyaghumuszt a földjeinken. Szerintem a köztesnövények ültetése jó opció a humuszképzésben.”
Maradványelemzés
Michael Horsch szerint mindenképp összefügg a humuszképzés és a vegyi maradványok csökkentése. Ezért tért ki utóbbira is beszédében. “Saját teszteket végeztünk a témában. Egy würzburgi start-uppal, akik az adatelemzés specialistái, és a triesdorfi egyetemmel működtünk együtt. 371 talajmintát vettünk 46 vásárlónk búzatábláin, Németország és Csehország területén. Elmúlt évek adatait is használtuk.”
Horsch Így foglalta össze az elemzés eredményeit: “Nagyon sok mintában találtunk gombaölő, rovarölő és CCC növekedésszabályzó maradványait. Gyomirtó maradványokat egyáltalán nem találtunk. Ebben az esetben sem az volt a probléma, amit a közvélemény folyton-folyvást kritizál.” Az eredmény konklúziója így szólt: “A glifozát-hisztéria már teljesen el van túlozva. Objektíven kéne ezt a témát is megbeszélnünk, minden érintettet bevonva. A megoldást nem a glifozát betiltása fogja adni.” A humusszal kapcsolatban viszont egy biztos: “Ha glifozát nélkül kell kihúznunk, sokkal nehezebb lesz a humuszképzés és a regeneratív gazdálkodás témáira koncentrálnunk:”
Gombaölőket és rovarirtókat lecserélni
Már javában tesztelik a rovar- és gombaölők alternatíváit, és már gyakorlatban is használják nagy brazíliai farmok. Michael Horsch brazil példát hozott fel: “A Harvard Egyetem 200 ezer hektáros Insolo gazdaságának ügyvezetőjét látogattam meg öt éve, amikor egy új épülettel büszkélkedett. Hatalmas fermentáló berendezések, azokkal dolgozó mikrobiológusok és saját tesztállomásaik bújnak meg az ajtó mögött. A gazdaság készen áll arra, hogy biológiára váltsa a kémiai növényvédelmet. Ez még elképesztőbb arra gondolva, hogy milyen rendszerességgel alkalmazzák ezeket Brazíliában”, mondja Horsch. “Nagyon becsülöm az ilyen embereket. Profik, és ez nagyon jól látszik: valami olyan történik ott, amivel MUSZÁJ foglalkoznunk. Még akkor is, ha úgy gondolom, hogy teljesen sosem leszünk képesek bioszerekre cserélni a rovar- és gombaölőket. Mégis úgy gondolom, hogy van valami ezekben a módszerekben.” A gyomirtókat viszont tényleg nem leszünk képesek nélkülözni. “Szántásmentes földműveléshez még szükségünk lesz olyan szerekre, mint a glifozát.”
A Liebig egyenlet átrendezve
Beszéde végén Michael Horsch ismét egy idézettel rukkolt elő, bár most Justus von Liebig kémikustól: “A talaj akkor termékeny egy bizonyos növénynemzetségnek, ha megvannak benne a növény igényelt tápanyagai, megfelelő mennyiségben, arányban, és az optimális felszívódáshoz megfelelő formában.” Von Liebig úgy gondolta, hogy a növény és a humusz hozama a tápanyagellátástól függ, tehát a kémiától, ami fizikai kölcsönhatásokon múlik, mint a hőmérséklet vagy nedvesség, de biológiai tényezőktől is. “Nagyon érdekes a “megfelelő mennyiség”, szóhasználat, mondja Horsch. Az elmúlt ötven évben a gazdálkodást a Liebig egyenlet határozta meg, és olyan hozamokat sikerült elérni, amilyenről vegyészek álmodni sem mertek. “Optimális esetben is csak egy bizonyos szinten tudtuk megtartani talaj humusztartalmát, de nagyon sok kutatás szerint inkább a humusz folyamatos degradációjához járultunk hozzá, míg a hozamaink növekedtek.”
“Hogy a széngazdálkodás, regeneratív gazdálkodás vagy hibrid gazdálkodás elvei szerint tudjunk földet művelni, át kell fogalmaznunk a Liebig egyenletet. A humuszképzésben a biológiának kell első helyen állnia, majd a fizikának, és utolsó helyen jöhet a kémia. A hozam és a humusz mennyisége ezeknek a kölcsönhatásoknak lesz az eredménye. “Ki merem jelenteni, hogy ez az egyenlet a modern mezőgazdálkodás jövője mindenhol a világon.” Véleménye szerint olyan hozamnövekedést, mint eddig, már biztosan nem fogunk elérni. “Ez nem is szabad, hogy célunk legyen. De ez lesz az állandó humusz felépítésének útja-módja”, jósolja Michael Horsch. Ezenfelül úgy gondolja, hogy hektáronként öt tonna szén-dioxidot leszünk képesek megkötni, talán még ennek a dupláját is. Utóbbit viszont csak akkor, ha kevésbé összpontosítunk a hozamra, inkább a humuszképzésre. Végső összefoglalója így hangzott: “Meg kell változtatnunk, hogyan cselekszünk. Az állattenyésztéstől kezdve, a növényvédelmen át, a trágyázásig. Még sok kutatás előtt állunk. Több információra van szükségünk a talajban, a gyökérzetben, a növényben és végül az emberekben létrejövő kapcsolatokról.