HORSCH Szeminárium 2019

Teltház Sitzenhofban – dugig megtelt a közel 1100 négyzetméteres oktatási és kiállítási csarnok. Most először csak online lehetett megrendelni a személyre szóló jegyeket – és ez bevált. A programot a HORSCH marketingese, Michael Braun vezényelte le. Míg az összes többi előadó a digitalizációval foglalkozott, a nap szántóföldi termesztéssel kezdődött.

Ez azt is jelenti: akinek van szerves trágyája, könnyen biogazdálkodhat, de mi lesz azokkal az üzemekkel, ahol nincs állattenyésztés? „Trágyázás nélküli két-három év után kétharmaddal esnek vissza a hozamok, mert hiányzik a talaj energiaellátása,” mondja a tudós. Ha valakinek nincsenek istállóban tartott állatai, milyen állatok adhatják a megfelelő energiát? „A talajállatok a siker kulcsa,” magyarázta Dr. Wilfried Hartl. A talajban több szarvasmarha-egységnyi mennyiségben vannak fonalférgek, földigiliszták, stb. Aki szarvasmarhaként tekinti és megfelelően táplálja a talajállatokat, állattartás nélkül biogazdálkodhat.”

Ausztria 1983-ban kezdett kísérletezni az élelmiszerek komposztálásával. Kiderült: a komposzttal sok szén kerül „hosszú távú humuszként” a talajba. De tudunk-e több humuszt juttatni a talajba – köztesnövényekkel? Határozottan igen, mondja Dr. Hartl. A köztesnövények a tápanyagok és a szén szállítói. Ám az ő otthonában is, Ausztria déli részén nagyon gyakori a szárazság, ezért a köztesnövény termesztés gyakran nehéz, bár nem lehetetlen. Hasznos kiegészítésként további pozitív hatásai vannak a helyes talajművelésnek. Azonban a szakértő figyelmeztet: „A forgatás nélküliség nem jelenti mindjárt a humusz felhalmozódását!”

Fontos a 40-60 százalékos pórustér, hiszen ebben élnek a talajállatok és a gyökerek. Fontos a pórusfolytonosság, például az árvizek elkerülésében. Meg kell akadályozni a pangó vizek kialakulását, mivel a növény hajszálgyökere nem jut hozzá. A középnagyságú pórusok tárolják a legtöbb vizet, különösen a lösztalajokban. Az agyagos talajok pórustérfogata viszont 60 százalékos, ennek azonban akár 40 százaléka finom pórus, holt vízzel tele. Mivel nincs gép, amely segítené a talaj porozitását, a növények gyökereinek kell beavatkozniuk a talaj organizmusaival. A zöldítéssel több gyökér kerül a talajba. Dr. Wilfried Hartl hüvelyesek nélküli zöldítést javasol, hogy ne jelenjen meg fertőzési nyomás. Azért a maximum 20 százalékos arány még rendben lehet (területfüggően).

Száraz területeken a köztesnövényt közvetlenül a kombájn után kell vetni, hogy amennyire csak lehet, megakadályozzuk a további vízveszteséget. Minden egyes óra számíthat! A későn vetett zöldítéskor (nem nagyon fejlett növényekkel) alacsony (10 alatti) a C/N arány, hogy a tápanyagok ugyanolyan gyorsan elérhetők legyenek, mint folyékony trágyával. A mézontófű C/N aránya 60 fölötti. Ez jó lehet hosszú távú humusznak, de nem megfelelő gyorsan rendelkezésre álló táphumusznak. A szakértő hozzáfűzi: „A gazdának mérlegelni kell: mi a zöldítésem célja?” Összegzése szerint: „Ha eketalp kialakulása nélkül tudnak nőni a gyökerek, akkor mindent jól csináltak!”

A méhek kihalása elleni (sikeres) népi törvénykezdeményezés szintén 2019 februárjában volt. Ennek követelése: 10 százalék virágos rét és 30 bio. „Érdekes módon most semlegesebb cikkek jelennek meg a témában,” örvendett Michael Horsch. Pozitív példaként említette a www.bluetenkorn.de oldalt, amely helyeslő fogadtatást kapott, bár növényvédő szereket alkalmaztak. A gazda a búzában minden 30 méteren virágos sávot hozott létre, amelyet nem kezelt kemikáliákkal. Michael Horsch felszólította a résztvevőket: „Mindannyian legyünk szószólók, aki kimegy, kapcsolatot teremt a szomszédokkal, és beszáll a vitába.” A mezőgazdaság elérkezett egy olyan pontra, ahol túl sok vegyszert és részben túl nehéz gépeket alkalmaz.

Több érzékelő sem hoz több hasznot.

Beszámolt arról, hogy a Horsch család már 50 éve gazdálkodik Sitzenhofban – azóta forgatás nélkül. 40 évvel ezelőtt kezdődött ott egy állami háromtáblás kísérlet: (direktvetés, kultivátor, szántás). Az eredmény: ami a morzsalékosságot illeti, a direktvetéshez képest a forgatott talajban negyedannyi, és a kultivátorozott parcellákon feleannyi a földigiliszták száma. A Horsch családot korábban gyakran kinevették. Ők azonban soha nem hagyták el az egészséges talaj gondolatát. „Az egész család hitt ebben a gondolatban, illetve vízióban,” mesélte az ügyvezető. Mindig ez állt a középpontban: kitart a talaj állapota a következő évekre is? Az alap az egészséges talaj, ebből következik az egészséges ember. „Már ma el kell gondolkodnunk, mik lesznek a jövő vetésforgói és növénykultúrái,” mondta Michael Horsch. „A Plant-Based Food Generation” (növényalapú ételek generációja) egy új trend, amire érzékenyíteni kell a kollégákat is. Ráadásul a gazdáknak nem szabad szem elől téveszteniük a hibrid-mezőgazdaság gondolatát sem, azaz a hagyományos és bio keverékét. A bio-, ráadásul a nagy biogazdaságok számának robbanásszerű növekedése drámaian növeli a biotermékek kínálatát. „Ezáltal várhatóan csökkenni fog a biotermékek ára, ami leginkább a kis gazdaságokat érinti majd. Ez a politika ahhoz vezet, hogy tönkremennek a családi ökogazdaságok,” magyarázta Michael Horsch.

A digitalizáció témáját érintve kijelentette: „Amikor valamiről mindenki a véleményét kiabálja, akkor valószínűleg már el is ült a nagy felhajtás. Nem lehet, hogy a digitalizáció az egyetlen gyógymód a helyes gyakorlattal szemben!” 25 évvel ezelőtt állították elő a kombájnokkal az első hozamtérképeket. A számos farmigazgatási eszköz következtében emelkedtek a vevők elvárásai, és megtelt a cégek zsebe. Az úgynevezett precíziós gazdálkodás időközben olyan sok eszközt hozott a piacra, hogy a HORSCH már nem lát benne fantáziát. Új a „Prescription Farming”, azaz a receptre felírt gazdálkodás. E mögött az rejlik, hogy a végén már nem is lesz szükség a gazdálkodóra, sem a szaktudásra. „Ez nem lehet így,” vélte Michel Horsch. Inkább az fordulhat elő, hogy a gazdálkodók végül a korlátozások és szigorítások miatt már nem akarnak gazdálkodni, így az élelmezés biztosításához előírásos gazdálkodásra lesz szükség.

Rendszeres üzemértékelésekből, a világ minden tájáról, sarkos fogalmazással, azt szűrte le magának a HORSCH, hogy a legtöbb pénzt kereső gazdák használják a legkisebb számítógépeket. „Ha a digitalizáció miatt csak az irodában ül az üzemvezető, akkor a végén hiányzik 500 euró tiszta nyereség,” mondta Michael Horsch, majd hozzátette: „A legjobban kereső gazdák kinn vannak a földeken, és helyben döntenek. A pénzüket a szántóföldön keresik meg.” Nem lenne logikus ezeket a gazdákat irodába ültetni. Az állattenyésztésben viszont más a helyzet: a digitalizáció segíti a gazdát, hogy nyugodtan megfigyelhesse állatait.

Akkor viszont miért van szükségünk a digitalizációra? Michael Horsch szükségesnek látja az egységes interfészt, illetve nyelvet (nemcsak a gyártók között, hanem az állam felé is). A fogyasztók száz százalékig szeretnék visszakövetni az élelmiszereket („üveggazda”). Hiszen: ha Európában tovább csökkennek a hozamok, akkor az élelmiszer egyre nagyobb része fog külföldről érkezni, ahol alacsonyabbak a követelmények. A százszázalékos transzparencia politikai nyomást tudna gyakorolni annak megmutatására, hogy hogyan termelünk itt; ennek erősokszorozó hatása lehetne. A mezőgazdasági termelőknek aktívan és pozitívan kell a digitalizációval foglalkozniuk,” Michael Horsch szerint. Ehhez hozzátartozik bizonyos munkafolyamatok automatizálása is. „A robotok teszik fel majd valamikor a pontot az i-re,” mondta az ügyvezető, majd hozzátette: „Önvezető gépek szántóföldekre könnyebben valósíthatók meg, mint közútra. A jogi biztonság és egyértelműség megteremtéséhez azonban még hosszú utat kell megtenni.”

Precision Farming, Smart Farming, Digital Farming, mezőgazdaság 4.0 – mit jelentenek tulajdonképpen ezek? „Mindegyik kifejezés többé kevésbé ugyanazt jelenti,” mondta Dr. Patrick Ole Noack. „A mögöttük meghúzódó alaptechnológia az érzékelők, a telemetriai rendszerek, a CAN-BUS és az adatfeldolgozó eszközök. Azonban, mint minden eszköz, nem felelnek meg bármilyen célra, használatuk gondozást, gyakorlást és tapasztalatot igényel – de legfőképpen nem csinálják meg maguktól a munkát.” A gépész szakma, a gépek külső mérete, a tengelyterhelés, a talajnyomás, a vetőmagok, az ásványi műtrágya és a szalma szórási pontossága elérte határait, – nagyobb hatékonyságot méretnöveléssel elérni már aligha lehet. „És az embereknek is megvannak a határaik,” mondta Dr. Patrick Ole Noack. „Technikailag nézve kapacitása, párhuzamos munkaképessége, érzékelése és objektivitása is korlátozott. További kihívás, hogy folyamatosan csökken a megművelhető terület, és a dolgozók is hiányoznak a mezőgazdaságból. A struktúraváltás következtében a gazdaságok nagyobbak lettek, és a külföldi munkaerő gyakran kevésbé ismeri a területeket. Ezekben az esetekben a precíziós gazdálkodás támogatni tud, még ha csak javaslatokkal is.”

Az egyik legnagyobb kihívásnak a talajvíz nitrogénterhelését látja a professzor. Kérdése: „Honnan jutottunk ide?“ Korábban szemrevételezéssel határozták meg a hozamot, a gazda keze adagolta a műtrágyát. Prof. Dr. Hermann Auernhammer felismerte, hogy ez a képesség elveszett a struktúraváltással. Az volt az elképzelés, hogy ahol kevesebb terem, kevesebbet is műtrágyáznak. Manapság ezzel szemben néhány növénytermesztőnek az az álláspontja, hogy az ilyen helyeken inkább többet kell műtrágyázni…

Dr. Patrick Ole Noack meglátása szerint Dr. Hermann Auernhammer a precíziós gazdálkodás egyik úttörője. Az automatikus adatgyűjtés, a szakaszolás, a flottamenedzsment és a szántóföldi robotika javíthatja az üzemi-, állomány-, gép- és munkaigazgatást. A mezőgazdaságban a különböző tényezők, például a növények, a talaj és az időjárás annyira sokrétűek, hogy az más szakterületekénél sokkal bonyolultabbá teszi a digitalizálást. Azonban már rendelkezésre állnak több mint tíz év tapasztalatai. A kezdeti vélemény, hogy a precíziós gazdálkodás felesleges pénzkidobás, hamar megváltozott, amikor előtérbe került a haszon.

Dr. Patrick Ole Noack a precíziós gazdálkodás különböző területeit vizsgálta:

• Automatikus kormányzási rendszerek: húsz évvel ezelőtt érkeztek meg az első párhuzamvezetők, akkoriban még világító határolóval, majd az automatikus kormányrendszerek. Az utólagos megoldások még súrlódó kerékkel működtek az eredeti kormánykeréken. Gyorsan világossá vált, hogy ezek gazdaságilag érdekes hatékonyságnövelők.
• ISOBUS: sok precíziós gazdálkodási funkció alapja. a DIN ISO 11783 szabvány például szabályozza, hogyan lehet a terminálokat együtt használni.
• TIM: a Trakctor Implement Management rövidítése. A munkagépen érzékelők rögzítik folyamatosan a különböző paramétereket és a parancsokat az ISOBUS-on keresztül továbbítják a traktorhoz. Gyakorlatilag a munkagép irányítja a traktort. A technológia szériagyártásra készen áll, pillanatnyilag felelősségi problémák akadályozzák piaci bevezetését.

„Míg korábban a befektetések ötszámjegyű összegek voltak német márkában, ma a terminál és az ISOBUS-előkészítés már hozzá tartozik egy traktor alapfelszereléséhez,“ fejtette ki Dr. Patrich Ole Noack. 

A precíziós gazdálkodás a hatékonyságnövelés egyik eszköze lehetne, nem csak a műtárgyázásban, de a növényvédelemben is, a gyomok felismerésével. Következő lépés az applikációs térkép alapú kijuttatás lenne, miután online megvizsgálta és jóváhagyta az illetékes hatóság. Ehhez azonban géppel olvashatóvá kell tenni a törvényeket. A probléma: sok minden nem ábrázolható logikusan.

„A digitális lehetőségeket a mezőgazdaságban különböző intenzitással használják,” ez Dr. Patrick Ole Noack tapasztalata. „A szakaszolás, az automatikus kormányzási rendszerek és a farmigazgatási szoftverek már nagyon elterjedtek. A helyspecifikus műtrágyázásban és a hozamtérképezésben viszont van még mit fejlődni. Az applikációs térképek létrehozása a gyakorlatban még mindig kihívás.”

„Van értelme a digitalizációnak?“ szólt a végső kérdés – „igen és nem” mondta Dr. Patrick Ole Noack. „A digitalizáció nem varázsszer, hanem egy kiterjedt eszközrendszer. Az egyes eszközök nem valók minden üzembe, minden növénykultúrába vagy minden dolgozónak. Helyes összetételű elegyükkel növelni lehet a hatékonyságot és a nyereségességet. Ha a digitális eszközök valamelyike megkönnyíti a gazda dolgát, költségeket takarít meg, vagy növeli a hozamot, akkor megéri használni.”

Általánosságban Max Stürzer a ritka vetés nagy híve. A vetési térkép segítségével a talajkörülményekhez tudja igazítani a vetőmag mennyiségét. Az egyszerűség kedvéért befolyásoló tényezőkkel dolgozott. Ezen túlmenően ezeket az információkat az első trágyázáshoz is felhasználta.

A számítógép nem tud helyettem dönteni.

Az elején ez eltartott egy ideig. Különösen azért, mert a témával alig foglalkoztak a tudósok. „Így, bár hozamtérképet készítettem, nem tudtam konzekvensen érvényesíteni az eljárást,“ mesélte a gazda. „Új ajtók csak a GPS bevezetésekor nyíltak előttem. Mivel amerikai a feleségem, voltak tengerentúli kapcsolataim, és meglehetősen korán kapcsolatba kerültem az automatikus kormányzással. Az elején még túl drága volt nekem, először csak 2008-ban alkalmaztam. Kezdetben még elfogadható volt a plusz/mínusz 20 centis pontosság, de amikor valaki ilyen technológiát használ, nőnek az elvárásai is. 2010-ben ezért beruháztam egy saját RTK állomásba, és azóta Section Controllal dolgozom. Következetesen kézben tartom a nyomvonalak tervezését. A problémás gép a kombájn, a nagy súlyával. Nedves körülmények között mindig ugyanazon a helyen alakul ki tömörödöttség az alsó talajrétegben. Egyébként nem kényszerítek minden gépet ugyanarra a nyomvonalra. Ezért a mi rendszerünket, CTF light’-nak hívom. Nagy előny a nyomvonaltervezés. Reggelente a száraz nyomon tudok haladni, és ha nap közben kiszáradtak, a nedvesebb helyeken. „A-B-vonalakkal dolgozni Stürzen gazdának problematikus. Már a helyes megnevezés is elég nehézséget okoz. A fix nyomvonalaknál ezzel szemben a területhatárok mindig pontosan ugyanazok maradnak, nem, másznak el’. Ez előny például a tarackbúzánál, amely szívesen terjeszkedik a nem rendben tartott táblaszélekről.

„Korábban mindig az utolsó fa gyökeréig szántottam,” folytatta előadását Max Stürzer. „Amellett, hogy már egyáltalán nem szántok, a hozamtérképeken észrevettem, hogy a műtrágya és a növényvédelem ugyanolyan mértékű ott is, ahol nagyon csekély a hozam. Ebből kikövetkeztettem, hogy úgy kell a területemet bevetnem, hogy lehetőség szerint a gyengébb hozamú területeken legyen a művelőnyom. A csúcsokat és a táblaszéleket, ahol rosszul lehetett haladni, parlagon hagytam.”

Max Stürzer a precíziós gazdálkodás úttörői közé tartozik. Szerinte a megbízható eszköz és a gazdálkodási tapasztalat a siker kulcsa. „A számítógép nem tud helyettem dönteni,” mondta. „Földjeim történetének ismeretéhez rendszerint nincs szükség térképekre. A legfontosabb kiinduló adat a talaj. A földről kiszimatolható, hogy valami illik hozzá vagy sem.” Véleménye 20 évnyi precíziós gazdálkodás után: „új söprű jól söpör – de a régi a sarkokat is ismeri.”

A gyakorlatban nincs összefüggés az üzemi eredmények és az üzemvezető digitalizálási affinitása között,” jelentette ki a tanácsadó. „Ami nem általánosságban a digitalizáció ellen szól, – egyszerűen csak más sikertényezők is léteznek. És gyakran más fejlesztési lehetőségeket is találni az üzemben.”

Ami a felszereltséget és a gyakorlati alkalmazást illeti, Karl-Heinz Mann tapasztalatai hasonlók, mint Dr. Patrick Ole Noacknak: GPS-t már sok traktorba és kombájnba építettek be, az ügyfelek 95 százaléka használja, sőt, 40 százalékuknak saját RTK állomása is van. Nagyon elterjedtek (majdnem 70 százalék) a tápanyagtérképek, ezeket többnyire egy háromhektáros mintavételi raszter alapján készítik. Műtrágyázáshoz azonban már csak az üzemek körülbelül 45 százalékában használják. Az alaptrágyázás kiinduló pontja gyakorlatilag soha nem a térkép, és a szerves trágya kijuttatása csak körülbelül tíz százalékban helyspecifikus.

Karl-Heinz Mann szerint a növényvédelem már más képet mutat. Minden ügyfele használ SectionControl-t, táblavégi fordulómenedzsmentet, illetve egyéni és csoportos fúvókakapcsolást közel kilencven százalékuk. A szalmastabilizátorok és a fungicidek területspecifikus kijuttatása gyakorlatilag alig valósul meg, a herbicideket egyáltalán nem így juttatják ki.

A digitalizációs elvárások leginkább azokban az üzemekben nagyok, ahol már dolgoztak a technológiával. Ez különösen a vetésre igaz. A gyakorlatban a reális haszon hektáronként 50-60 euró, saccolt a tanácsadó. Azok az üzemek, amelyek még nem digitalizáltak, sokkal kevesebbnek gondolják.

„Azért még nem minden működik tökéletesen,” számolt be felmérésének eredményeiről Karl-Heinz Mann. „A gazdák leginkább interfész-problémákra panaszkodnak, de a technológia és a szoftver költségeire, az eredmények nyomon követhetőségének hiányára és nagy időigényre is.”

„A digitális technika sok tekintetben segíthet,“ mondta Karl-Heinz Mann lelkesen. „A talajt megóvó kijelölt nyomvonalak és a CTF leginkább a műtárgyázásban és a növényvédelemben hasznosak. Talajmunkák gyakorlatába átültetni alkalmanként nehéz. A táblavégi fordulómenedzsmentnek és a SectionControlnak szinte mindig van értelme, és a gazdák nagy arányban használják is. A területspecifikus vetésnek leginkább a nagy, nem egységes területeken van előnye (lásd Stürzer előadását), a területspecifikus talajművelésnek ezzel szemben a többnyire kevésbé.

A digitális technika sok tekintetben segíthet nekünk.

A szakember alaptrágyázást ajánlott, a mennyiséget a talajminőség figyelembevételével, a próbaeredmények alapján kell kiszámolni. Azonos műtrágya-költségekkel, jobban lehet műtrágyázni a gyengén ellátott területeket a parcellában, a jól ellátottak rovására. 12 évnyi hozamstabilizálás és -növekedés után utóellenőrzésre van szükség. Az alaptrágyázást talajigények szerinti beállítani a nagyobb területeken területspecifikusan kell. „Bár elterjedt a területspecifikus műtrágyázás, az eredmény alig mérhető,” mondta Karl-Heinz Mann. „Vizsgálata a mai napig hiányzik. Hektáronként 10-30 kilogramm nitrogént lehet megtakarítani. Pozitív mellékhatás: meg lehet akadályozni a gabona elfekvését. A nitrogénérzékelő a gyakorlatban jól teljesít, nagy, nem homogén területeken van értelme. A szerves tárgyát nagyon nehéz a területspecifikusan kijuttatni, mivel az összetevők erősen inhomogének. Itt A NIRS-technika használata lehet nagyon érdekes.”

A digitális segédeszközök további felhasználását differenciáltan látja a tanácsadó. Ahogy mondta: „A gyomok automatikus felismerése a jövő zenéje, de valószínűleg nagy lehetőségek vannak benne. A gombaölő szerekkel a lehetséges rezisztencia miatt nehézkes a mennyiségi alkalmazkodás. A gépek vezérlésének digitális lehetőségei pozitív összefüggésben állnak a költségekkel és a haszonnal. Tehát általában megtérülnek, az optimalizálás rendszerint jól működik. Ezzel szemben a flottamenedzsmentnek csak a nagyon nagy üzemekben vagy bérvállalkozóknál van igazán értelme. A szervezetben és az irodákban nagyon sok a munkagazdasági potenciál. A könyvelés, a hozamtérkép-vezetés, a megbízáskezelés, a raktározás és az adatbiztosítás a költségei viszonylag nagyok: a termelés költségeinek átlagosan 22 százalékát teszik ki! Itt kell keresnünk a valódi problémamegoldás lehetőségét.”

Karl-Heinz Mann meggyőződése szerint, a kereskedők és a politika nagy ígéretei ellenére a digitalizáció lehetőségeiről, sokszor kijózanító a gyakorlat. Túl nagy a költség és az időráfordítás. „Ezek a rendszerek hozzájárulnak a folyamatok optimalizálásához. Azonban soha nem helyettesíthetik az üzemvezető kompetens munkairányítását és hatékony szervezését. A nagy mennyiségű adatot érdemi felhasználás nélküli gyűjteni fölösleges. A digitális eszközök mindig segédeszközök lehetnek, nem arra valók, hogy leterheljék, és az irodához láncolják az üzem-, illetve termelési vezetőt. Csak az sikeres, aki átgondolja és okosan használja a digitális lehetőségeket. A sikeres üzemvezetőnek általában nem az irodában van a helye, hanem túlnyomórészt a szántóföldeken,” zárta előadását Karl-Heinz Mann.