A jövő mezőgazdasága
Milyen lehet a jövő mezőgazdasága? Hogyan járul hozzá a mezőgazdaság a klímavédelemhez? Mit kér továbbra is a társadalom a gazdáktól? Michael Horsch ugyanezeket a kérdéseket teszi fel magának, és most néhány választ ad ezekre.
terraHORSCH: Milyen stratégiákat lát, amelyek pozitívan hatnak a klímavédelemre?
Michael Horsch: Ma már hallani sem szeretem az aktuális „jövő“ témát, mert már benne vagyunk! Jelenleg különböző aktivitások vannak a CO2-témában. Nézzük például a bioegyesületeket, náluk a humuszképzés a fő téma. Kérdésem, hogyan tudjuk a tartós humuszt, nevének megfelelően, folyamatosan tárolni a talajban és nem mindig utána pótolni. Ez ugyebár nagyon gyorsan lebomlik. Mindemellett szükségünk van tanúsítványra is. Itt jönnek képbe a CO2-tanusítvány vásárlók, láthattunk ilyet már az autóiparban, és megvan az élelmiszer-kiskereskedelemben is. Ez az ágazat nemcsak CO2-semlegességre törekszik, hanem, azon gondolkodik, hogy a termékei CO2-pozitívak legyenek. Ez sikerülhet is, mivel olyan gazdáktól vásárolt termékeket reklámoz, akik bizonyíthatóan CO2-őt kötnek meg a talajban. Gondoljunk bele, milyen hatással lesz ez a felhasználóra. Ő egyre inkább aggódik az éghajlatért, és inkább regionális ételeket vásárol, amelyeket humuszfelhalmozással állítottak elő, mintsem olyanokat, amelyeket indonéziai vagy himalájai faültetés tanúsítványával hirdetnek.
terraHORSCH: Hogyan támogathatja a mezőgazdasági gépgyártás a gazdákat a CO2-es témában?
Michael Horsch: E kérdésben megosztott a véleményem. Egyik oldalról sokat tettek, hogy csökkentsék a dízelmotorok CO2-lábnyomát, de másrészt olyan az érzésem, mintha forró kőre vizet csöpögtetnénk. A szántóföldi munkákhoz manapság átlagosan 100 liter gázolaj/hektár szükséges, ami 300 kg CO2/hektárnak felel meg. Korszerű motorokkal, váltóval, vagy gumiabronccsal 20 l/hektárt vagy 60kg/ha CO2-t takarítottunk meg. Ha azonban ezt szembe állítjuk egy másik gazdálkodási móddal, amelyre nagy a befolyásunk, akkor akár évente 5-10 ezer kilogramm CO2-t lehetne a talajban tartani. Ehhez hasonlítva elenyészőnek tartom a 60 kg/hektárt.
terraHORSCH: A CO2 tehát a jövőben is a gazdák központi témája lesz.
Michael Horsch: Az éghajlatváltozással a mezőgazdasági termelőknek újabb esélyük lenne összekapcsolódni a társadalommal. Az elmúlt száz évben kétszer törekedett a mezőgazdasági kutatás humusz felhalmozására. Egyszer 1920-ban, az éhínség miatt, az első világháború után, majd 1950-ben a második világháború után. A mezőgazdaság akkoriban komoly nyomás alá került, hogy elegendő élelmet biztosítson a lakosságnak. Előtérbe került a humusz felhalmozása.
Az 1960-as évek elején a traktorok, a műtrágyák, a vegyi anyagok és a növénynemesítés fejlődtek, és a hozamok is folyamatosan növekedni kezdtek. A humuszképződés kevésbé játszott szerepet. A konvencionális mezőgazdaság számos kritikusa vádaskodott, hogy még le is épül a humusz. Ez azonban nem minden esetben volt igaz. A hozamok a 70-es, 80-as és a 90-es években bekövetkezett hirtelen növekedése miatt a humuszértékek ezzel együtt növekedtek.
terraHORSCH: Változni kell a modern mezőgazdaság céljainak, hogy megfelelhessenek a mai igényeknek?
Michael Horsch: Feltesszük magunknak a kérdést, hogy meddig mehet tovább az évi 1 százalékos hozamnövekedés. Ezt figyelhettük meg tíz évvel ezelőttig a repce, búza és árpa esetében, Nyugat-Európában. Most azt látjuk, hogy bizonyos területeken, például Dél-Németországban, Közép-Franciaországban vagy Kelet-Angliában megállt a növekedés. Lehet, hogy sok gazdálkodónak lenne alternatíva kiegészítő jövedelmet szerezni humusz felhalmozásával, ám ez nem feltétlenül felel meg a hozammaximalizálás elvének. Nem mindegyik régióban fog működni. Amennyiben ma már 50 Euró/hektáros tanúsítványokkal kereskednek, és a jövőben talán 250-500-asokkal fognak, ez már megfontolandó. Biztos vagyok, hogy jól jönne a társadalomnak, ha a gazdák 300 Euró/hektáros támogatás helyett 500 Euró/ha humuszfelhalmozási támogatást kapnának.
terraHORSCH: Különösen a konvencionális mezőgazdaságban vitatott, hogy a humuszfelhalmozás csökkenti a munkaintenzitást és glifozát felhasználásával jár. Hogyan látja a glifozátot?
Michael Horsch: Politikai szempontból Nyugat-Európában olyan, mintha betiltották volna a glifozátot, legalábbis egyelőre. Az erózió elleni védelem és a humusz felhalmozódása érdekében, a talajművelés részleges pótlásaként, kis mennyiségű glifozát környezetbarát hozzájárulás lenne. A glifozát ellenzőitől hallani lehet, hogy így látják ők is.
Miközben Roundup szójababot és kukoricát Észak- és Dél-Amerikában, a legnagyobb mennyiségű glifozátot felhasználva termesztenek, itt, szinte senki sem emeli fel a hangját a glifozát-ellenzők köréből.
terraHORSCH: Mit gondol? Milyen hatással lehet a túlzott mikroorganizmus-használat a talajra és növényre?
Michael Horsch: Nem újdonság a természetben is előforduló speciális baktériumokat, gombákat és enzimeket tenyészteni és a talajba, valamint a növénybe juttatni. Új, hogy a mai biotechnológiával jobban tudjuk megmagyarázni és kihasználni a folyamatokat. Tudatában kell lennünk, hogy még nagyon kevés a kutatás e területen, sokan a gyakorlati tapasztalataikra hivatkoznak. Zseniális tevékenységi terület jobban megérteni és felhasználni az összefüggéseket a talajban, és a növényre gyakorolt pozitív hatást – például csökkenteni a gombaölő és rovarirtó szerek mennyiségét, amíg azok egy bizonyos ponton nem válthatók ki teljesen. Jelenleg Brazíliában figyeljük ezt meg, a nagy szójatermesztő gazdaságoknál. A mikroorganizmusok integrációja újabb megoldás lehet az állandó humusz kialakulásához. A mikrobaktérium-karbonizáció a közeljövőben az egyik legnagyobb témává válhat.
„A termelőknek a jövőben jobban oda kell figyelniük a CO2-mérlegükre.“
terraHORSCH: Mit tud a HORSCH ehhez hozzáadni?
Michael Horsch: Azáltal, hogy erőteljesebben, lendületesebben foglalkozunk olyan témákkal, amikkel már eddig is. Mindig olyan témákról beszélek, mint a szén-dioxid-kibocsátás, a mikroorganizmusok használata, az élelmiszerek tápanyag-sűrűsége, vagy a maradványmentes élelmiszer. Ezen témákat most élettel kell megtöltenünk, legalábbis ezt várják el tőlünk az ügyfeleink. Ezért is foglalkozunk intenzíven az ökológiai gazdálkodással. Mindemellett kíváncsiak vagyunk, hogyan fejlődik tovább a hibrid gazdálkodás. Összeállnak az ökológiai ágazat és a hagyományos mezőgazdaság kipróbált eredményei, tapasztalatai, és talán a modern biotechnológiával kombinálva elképzelhető egy teljesen új típusú élelmiszer-előállítás.
terraHORSCH: A humusz kezelése gyakran együtt jár az állattartással. Ön szerint hogyan alakul a húsfogyasztás a jövőben?
Michael Horsch: Ez izgalmas lesz! Előretörőben van a PF (precíziós erjedés) és a flexitarianizsmus (több növényi alapú, illetve kevesebb de minőségi állati eredetű élelmiszer). Egyes kutatóközpontok előrejelzik, hogy a PF tíz éven belül helyettesíti a marhahús 50 százalékát, csak az Egyesült Államokban. Azért nem aggódnám túl ezt a dolgot. Amennyiben ezeknek az előrejelzéseknek csak tizede valósul meg, az USA-ban és Brazíliában a szója- és kukoricatermesztők kellemetlen időkkel néznek szembe.
Teljesen azon a véleményen vagyok, hogy a hagyományos és ökogazdálkodóknak, akik regionálisan és fenntarthatóan termelnek, nem kell félniük a jövőtől. Ők tudják majd a legjobban, hogy mit várnak tőlük a fogyasztók.
EM - Hatékony mikroorganizmusok: regeneráló mikroorganizmusok koncentrált keveréke pozitívan hat életfontosságú folyamatokra. Például képes megakadályozni a rothadást vagy a penészedést.
A PF - a precíziós erjedés a húspótlók szintetikus előállításának folyamatát írja le.
MC - mikrobiális karbonizáció: Ebben a folyamatban a szerves biomasszát, például az állattenyésztésből származó trágyát vagy növényi hulladékot, anaerob módon dolgozzák fel. Ez működik mikroorganizmusok hozzáadásával is.