Tisztességes változások
Phillip Krainbring agrármérnök közelebb hozza a mezőgazdaságot a fogyasztókhoz, és a közösségi médián keresztül keresi a szakmai párbeszédeket. Elég sok mondanivalója van: 2016 óta mintegy 440 hektáron termeszt különböző növényfajtákat. Gazdaként saját maga intézi a vetésforgót, gondoskodik a megfelelő fajta kiválasztásáról, választja meg a megfelelő kijuttatási arányt, és modern biológiai anyagokat használ.
A 33 éve csak a legjobbat használja a bio és hagyományos területről. A gabonafélék és a kukorica esetében elektronokkal és mikroorganizmusokkal kezelt vetőmagkészítményekre támaszkodik. Ezáltal egyre gyakrabban mond le a kémiai vegyszerekről, valamint az ásványi eredetű műtrágyakészítményekről. Célja 30-50 százalékkal kevesebb nitrogén, fele annyi rovar és gombaölő vegyszer, valamint növekedésszabályzó anyag. A terraHORSCH-nak elmeséli, hogy mi hajtja:
Idén a „Földművelés-gazdálkodás“ kategóriában én nyertem a CeresAward-díjat. Számomra ez a díj teljesen különleges, mivel 2015-ben édesapám nyert e kategóriában, és így a nyomdokába léphettem. A CeresAward egy lehetőség, hogy megmutassuk másoknak a jövőbe mutató utat, hogy milyen új fejlesztéseken, innovációkon dolgozunk a holnap mezőgazdaságáért. Szerintem nagyon fontosak ezek a lépések, mert nagy kihívások és változások előtt állunk.
Egyrészt észleljük, hogy a határainkhoz értünk a termelési folyamatainkkal. Legyen szó növénytermesztési kihívásokról, stagnáló vagy csökkenő hozamról, túl nagy és nehéz gépekről, szélsőséges időjárási körülményekről és még sok más tényezőről. Ezt a listát vélhetően a végtelenségig lehetne írni, de pont az ilyen kihívások miatt választottuk ezt a pályát, szakmát. Ebben rejlik a mezőgazdaság varázsa, hogy folyamatosan fejlesszük magunkat, és ne egy helyben álljunk. Nekem nem mindig a legújabb gép, a csúcstechnika vagy a végletekig vitt digitalizáció a megoldás. Fejlődni úgy is tudunk, hogy nemcsak az aktuális témákkal foglalkozunk, hanem olyanokkal is, melyek feledésbe merültek, mint például a talajápolás. Nagyon sok múlik a jó előkészítésen, ha mondjuk „túlöntöztük“, vagy csakis a növénykultúra „tartóelemeként“ vettük igénybe vetéskor, permetezéskor és műtrágyázáskor. Rengeteg lehetőség rejlik még benne, amit még mi magunk sem ismerünk és alábecsülünk.
A CeresAward
Manapság a mezőgazdaság egyre inkább a közvélemény figyelmébe kerül – az erőforrások fenntartható felhasználása, a környezetvédelem és az éghajlatvédelem csak néhány olyan téma, amelyről mindenki beszél az élelmiszer-ellátásban. A termelés és a termék eredetének átláthatósága iránti vágy egyre fontosabb szerepet játszik.
Ezért hirdették ki a CeresAward díjat, amely tizenegy különböző kategóriában ismeri el a németországi gazdálkodók kivételes eredményeit. A díj magas szintű platformot kínál a mezőgazdasági termelők képességeinek és jelentős eredményeinek kiemelésére Németországban – a mezőgazdaságon belül és azon túl is. A CeresAwardot évente egy ünnepi gálaeseményen adják át. A HORSCH a „Földművelés-gazdálkodás” kategóriájának szponzora.
Másrészt a társadalmi- és politikai nyomás nehezedik ránk, melyet még öt-tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottunk. A társadalom megköveteli, hogy miképp kellene a mezőgazdaságot üzemeltetni, radikális átállásokkal, és a politika ezen igényeknek, követeléseknek eleget tesz a szabályozásokkal és a tilalmakkal. Sok embernek nincs már kapcsolata a mezőgazdasággal és hiányos a tudása a mai termelési folyamatokról. De honnan is kellene ezt tudniuk? Gondoljunk csak azokra a területekre, amikkel mi sem foglalkozunk eleget, vagy nem érdekelnek. Nekem sincs fogalmam arról, hogy egy ápolónőnek, vagy médiával foglalkozó embernek milyen egy átlagos munkanapja. Egyszerűen átaludtuk a múltban ezt a témát, hogy beszélni kell a mezőgazdaság fejlődéséről.
Attól, hogy az embereknek nincs kapcsolatuk egy bizonyos témával, vagy tudásuk róla, még szóba kerül, és pont itt rejlik a mi lehetőségünk. A mezőgazdaság, mint téma, igenis nagy érdeklődést vált ki, és ezt nekünk ki kell használni! Beszéljünk a munkánkról! De lehetőleg ne csak számokkal, tényekkel és tudományos hivatkozásokkal. Meggyőzhetünk embereket a munkánkkal, annyi szép élmény, szituáció és esemény történt velünk, amiről szívesen mesélünk. De az egésznek igaznak kell lennie, ne szépítsük a dolgokat. Példaként felhoznám a növényvédő szereket. Igenis vannak mellékhatásaik – pont! „Agrár-felderítőként” is ténykedem rengeteg városban, hogy a mezőgazdaságról beszéljek A növényvédő szerek, rovarirtók mindig egy fontos téma ilyenkor. Ha csak a szép és jó oldalát mondom el, akkor senki sem figyel rám, nem tesz fel kérdéseket, de ha céltudatosan és a mellékhatásairól is beszélek, akkor mindjárt másképp állnak a dolgokhoz. Amennyiben tudatosan csak a mellékhatásokról beszélek, akkor megint egy másfajta beszélgetés alakul ki. Az igazat bevallva, nem csak a mi eredményünk a növényvédő szerek használatának csökkentése. Előírások, korlátozások és tilalmak kényszerítették ki. Nem állhatunk ki ilyenkor úgy, hogy ez a mi érdemünk, nem lenne hihető.
Nem várhatunk tovább! Aktívan bele kell mennünk az ilyen eszmecserékbe. Lényeges, hogy mi hozzuk fel elsőnek a kényes oldalát a dolgoknak, és ne várjuk meg, míg mások teszik meg. Csak így maradhatunk benne a vitában, és szólhatunk hozzá egyes témákhoz, mindezt önkritikával kombinálva. Ha valaki közülünk azt állítja, hogy a mezőgazdaság úgy jó, ahogy most van, akkor nem fogta fel, hogy miről is lenne szó! Nem tartjuk megfelelően az állatokat, nem mindig dolgozunk fenntarthatóan stb. És igen, részben mi is hibásak vagyunk, de nem csak mi. Ha mi magunk nem hozzuk fel ezeket a témákat egy ilyen beszélgetésben, nem mondjuk ki, mutatjuk meg, hogy igenis változtatni szeretnénk ezen, és ezt a változtatást folytatni akarjuk, akkor csak növelni fogják a fentről érkező nyomást.
Véleményem szerint tisztességgel, egy adag önkritikával és a szándékkal, hogy megpróbáljak valami újat, mutathatnánk meg mi gazdálkodók, hogy magunktól szeretnénk változást.