Gabonavetés: szemenkénti vetés vagy egyenletes mélységi lehelyezés – mi fontosabb?
A „normál” vetési körülmények, egyenletes kelést eredményező mérsékelt csapadékkal egyre ritkábbá válnak. Ehelyett egyre inkább hosszabb száraz vagy kiemelkedően csapadékos időszakok jellemzik a vetési időszakokat.
Száraz körülmények között a magot jól visszatömörödött vetőbarázdába kell elhelyezni, csírázáskor pedig elegendő a vízellátás szükséges a biztonságos keléshez. Ehhez képest nedves időben a cél úgy elvetni a magot, hogy ne ágyazódjon be túlságosan. A szélsőséges időjárás befolyásolja a talajművelés intenzitását, és így a vetőcsoroszlyát is. A talajművelés nagyjából négy intenzitási szintre különíthető el: forgatásos talajművelés, mulcsba vetés, minimális talajművelés és direktvetés. A talajművelés intenzitását gyakran külső körülmények befolyásolják.
Beágyazás és szemenkénti vetés
Vetésnél sok gazdálkodó alkalmazza a tárcsás vetéstechnológiát. Milyen rendszerek érhetők el a piacon, és miben térnek el a vetőbarázda alakjára vonatkozóan? A leguniverzálisabb és legelterjedtebb módszer a gyakorlatban a duplatárcsás csoroszlyával történő vetés. A vetőbarázdát szétnyomva tömöríti a talaj a barázdafal bal és jobb oldalán (lásd az 1. ábrát). A lehelyezési mélységet a vezető tömörítő és az azt követő nyomókerék tartja. Egy egyenletes magkiosztást biztosító céleszköz vagy magfogó görgő a magot a barázda aljára nyomja. Az ezt követő nyomókerék lezárja a barázdát. A gyakorlatban a talajművelés után csoroszlyát használnak vetésre, mintegy 15 cm-es sortávolsággal. A szemenkénti vetés nem elágazó, olyan tőhajtásokat eresztő növényekhez javasolt, mint a cukorrépa és a kukorica. Gabonafélék szemenkénti vetésében szerzett sokéves tapasztalatunk alapján az alábbiakat foglalhatjuk össze: A szemenkénti vetés pozitív hatásai csak 150 mag/m2 vetési ráta alatt kezdenek érvényesülni. A szemenkénti vetésnél sokkal meghatározóbb a mag pontos lehelyezése tökéletesen tömörödött területen, egyenletes mélységben. A vetőbarázdát egy, a bal és jobb oldalon vezetett kettős tárcsa tárja fel. A talajtömörítést a mélységszabályozó kerekek végzik a vetőtárcsák mellett, a vetőbarázda alá (lásd a 3. ábrát). A magot ezután a magfogó görgő a tömörített területre nyomja.
A zárókerekek lezárják a vetőbarázdát, és befedik a magot. Ennek eredményeképpen a gyököcske tömör talajt talál a barázda alján, a csíra pedig laza talajt felfelé. A két mélységszabályzó kerék a tárcsák mellett helyet igényel, ezért a 22,5 cm alatti sorszélesség nem lehetséges, még lépcsősen elhelyezett csoroszlyákkal sem. Ez a módszer a legmegbízhatóbb kelést éri el száradó vagy száraz körülmények mellett. Ennek megfelelően ezt a vetési rendszert repce vetéséhez egyre gyakrabban használják. Nedves körülmények mellett a nehezebb csoroszlyák kialakításuktól függően könnyen képesek túl sok levegőt kiszorítani a talajból. Az oldalfalak gyakran túl kemények nedves körülmények mellett, és a csírázó növény gyökérzete nem tud megfelelően kifejlődni.
Az egytárcsás vetéstechnológiát direktvetéshez széles körben alkalmazzák. A vonatkozó csoroszlya általában nehezebb és így nagyobb csoroszlyanyomást képes kifejteni, amely a direktvetéshez szükséges. A vetés azonban elvégezhető talajművelés után is, jól tömörödött talajokon - a hamis magágy módszerrel, pl. az olyan problematikus gyomok esetében, mint a parlagi ecsetpázsit. Ezzel a módszerrel a mélység beállítása közvetlenül a vetőtárcsa mellett történik, hasonlóan a szemenkénti vetéstechnológiához. A vetőbarázdát a tárcsa és a csúszótalp nyitják fel (2. ábra). A magot itt is a magfogó görgő vagy tömörítő nyomja a barázda aljára. A zárókerék ezután földdel takarja be a magot. A közvetlenül a tárcsával végzett mélységszabályozás lehetővé teszi a tömörítő nélküli vetést. A 20 cm-nél jóval keskenyebb sorszélességek lépcsős csoroszlyával valósíthatók meg (rövid és hosszú csoroszlyával).
Sorszélesség
Gabonafélék vetésekor a sortávolság állandó vitatéma. A keskeny és a széles sortávolság mellett és ellen is szólnak érvek. Az állomány zárt kialakítása, hogy gyorsan, erős, túlélésre képes egyedek fejlődjenek, a keskenyebb sorszélességek mellett szól. A megbízhatóság és a precíz beágyazás azonban a szélesebb sorszélességek mellet érvel. Az évek során jó kompromisszumnak a kb. 15 cm-es sorszélesség bizonyult. Ez a sorszélesség azonban az eltömődések elkerülése érdekében lépcsős csoroszlya használatát követeli meg. A lépcsős csoroszlya azt jelenti, hogy rövid és hosszabb csoroszlyákat is felszerelnek. Ennek eredményeképpen az első csoroszlya a hátsó csoroszlya elé dobja a földet, a hátsó pedig az első csoroszlya vetősorára. Ezzel a rendszerrel a beágyazási és mélységi elhelyezési feltételek az első és hátsó csoroszlyák esetén eltérnek. Minél granulárisabb a talaj, ez a különbség annál szembetűnőbb. Ez csak egy egygerendelyes vetőrendszerrel orvosolható. Ebben az esetben a körülmények azonosan minden vetősor esetében. Egy megbízható géphez nagyobb sorszélesség szükséges. A további sorok ezáltal pontosabb mélységi elhelyezést tesznek lehetővé.
Megvitatandó szempontok
Precíz mélységi lehelyezés:
- Egyenletes kezdeti feltételek minden növény számára – belső konkurencianyomás a később kikelt növények részéről
- Megfelelés a mélységi lehelyezés követelményeivel és a mag biztos betakarásával – a kultúrnövényt vagy gyökerét terhelő gyomirtónyomás elkerülése
- Még a gabonaállományok is könnyebben kezelhetők – a gyomirtó, gombaölő, növekedésszabályozó stb. szerek alkalmazásának ütemezése
- A mechanikus gyomirtáshoz az egyenletes mélységi lehelyezés alapvető előfeltétel az optimális szerszámbeállításhoz
Szemenkénti vetés:
- Pozitív tapasztalat 150 mag/m² alatti vetési sűrűség esetén
- Elengedhetetlen a nem elágazó, tőhajtásokat nem növesztő növényekhez
Figyelembe véve a gépesített vetés minden aktuális kihívását, pl. a megbízható kelést száraz körülmények között, a nedvességet vagy a gyomirtónyomás elkerülését, a beágyazás és az egyenletes mélységű lehelyezés (különösen jóval 150 mag/m² feletti vetési sűrűség esetén) fontosabbak egy egyenletes állomány szempontjából, mint a szemenkénti vetés.