Költségnyomás alatt
Kelet-Európa nagy mezőgazdasági farmjainak aranylázat idéző hangulata kétségtelenül a múlté már. Már csak azok maradnak sikeresek, akik minden szinten ellenőrzik gazdaságukat. A terraHORSCH a lettországi Balticagrar SIA ügyvezető igazgatójával, Florian Reitzlével beszélgetett.
A gazdaság vezetőjével 2024. szeptemberében beszélgettünk Teamsen. Florian Reitzle nyugodt volt, hiszen éppen előző nap végzett a vetéssel. A gazdaság most fokozatosan felkészül a télre. Bár egy jelentős növekedési lépésre épp a közelmúltban került sor. „Termőföldünket mintegy 3200 hektárról 4500 hektárra növeltük” – meséli. „Egy egész gazdaságot vettünk át, amelyet két nehéz év után strukturáltunk át. Mindent összevetve, Lettország mezőgazdasága változáson megy keresztül. Sok gazdálkodó hagyja ott az ágazatot. A költségtrend egyszerűen már nem igazodik a termelői árakhoz. Nem is annyira a 10 vagy 20 hektár nagyságú gazdaságok adják fel, hanem a nagyobb, 500 - 1000 hektár méretűek. Egy másik probléma a gazdaság öröklése. És némelyikük egyszerűen indokolatlan beruházásokat hajtott végre”.
Florian Reitzle 2023 óta irányítja a Balticagrar vállalatot. Mezőgazdász szakképesítést szerzett, majd Kielben tanult, és világszerte már számos gazdaságban dolgozott – állattenyésztéssel és csak szántóföldi gazdálkodással foglalkozó gazdaságokban is. „A Balticagrarral az első kapcsolatfelvételemre akkor került sor, amikor Lettországba betakarítási és vetési segítőként érkeztem a 2013-as félévi szünetben” – emlékszik vissza. „Tulajdonképpen Ukrajna csernozjom régiójába akartam menni, miután alapfokú diplomámat megszereztem. De a 2014-es krími válság idején ez háborús zóna volt, és ismét Lettország felé vettem az irányt. A farm akkoriban szerzett új földeket, és a tulajdonos vissza akart vonulni az operatív tevékenységektől, így felvett egy farmmenedzsert. Így megállapodtunk egy egyéves munkaszerződésben. Egyenesen az egyetemről jöttem, és egy szót sem tudtam lettül. Az első évben általános mindenes voltam: egyebek mellett én hordtam ki az ételt a földekre, és én töltöttem fel a traktorokat üzemanyaggal. Emberi szempontból ez jó választás volt. A vezető hamarosan másként tekintett rám. Ennek eredményeképpen egyre inkább bekapcsolódtam a tervezési feladatokba, és lehetőséget kaptam javaslatokat előterjeszteni. 2016-tól egyértelművé vált, hogy itt fogok maradni. Agronómusként nagyobb szabadságom volt, és kipróbálhattam ezt-azt. Egyes dolgok beváltak, míg mások nem. 2022-ben a tulajdonos teljesen visszavonult, és a teljes irányítást átadta nekem. Azonban mindig szoros kapcsolatban vagyunk, mert ő nem pusztán egy befektető, hanem egy gazdálkodó, aki tudni szeretné, mi folyik a farmon. Lettországban teljes mértékben otthon érzem magam. A családom is itt van, és nagyon boldog vagyok. Egyébként meg Németország csak két órányira van innen”.
A dolgozók komoly kihívást jelentenek. „A tulajdonost és jómagamat is beleértve 18 ember dolgozik a farmon. De nem mindenki dolgozik közvetlenül a farmon. Nyolc traktorosunk, két kamionsofőrünk van, egy szakács, az adminisztratív és az üzemi személyzet, valamint a további betakarítási kisegítő dolgozók. A csapat keménymagja nagyszerű! További munkaerő felvétele azonban nehéz. Lettországban kilenc év a tankötelezettség. Ezután egyesek azonnal munkába állnak, mások szakipari felsőiskolában folytatják tanulmányaikat. Itt inkább elméleti tanulmányokat folytatnak, de szakmai gyakorlataik is vannak. A legjobb a frissen végzetteket azonnal felvenni, és a farmon nyújtani számukra további képzést. Számomra fontos, hogy ne fentről lefelé irányítsak, ami keleten még mindig a bevált gyakorlat a nagy gazdaságokban. Én azt szeretném, hogy a feladatokkal egy csapatként küzdjünk meg. Ez az oka annak, hogy mindig beszélünk egymással, információkat, ötleteket osztva meg”.
A Balticagrarnál töltött év
Mivel a vegetációs időszak rövid, a géppark inkább bőségesnek mondható. A Balticagrar egy amerikai traktorgyártó termékeit használta. 2018 óta azonban a farm teljesen átállt a CLAAS gépekre. Négy saját LEXION kombájnnal is rendelkeznek, 12 méter széles vágóasztalokkal.
A Balticagrarnál a mezőgazdasági szezon február elején kezdődik. Ez az az időszak, amikor a gépek karbantartási, szervizelési feladatait végzik el. Március elsejétől Florian Reitzle figyelme a mezők felé fordul: „Ekkor kezdünk ásványi műtrágyát szórni. De az évnek ebben a részében a tél még vissza tud térni kemény fagyokkal. Ha minden jól megy, a babot március utolsó hetében vetjük, de ez általában április elejéig eltolódik. Ekkor vetik a tavaszi kultúrákat is, a zöldségekkel kezdve. Az elegendő talajhőmérséklet előfeltétel. Ha túl hideg vagy túl nedves, a vetésnek nincs értelme: a tavaszi gabonák nem fognak gyorsan kelni. A tavaszi búzát április 20-25. körül vetik, május első napjaiig. A növényvédelmi intézkedésekre április közepén kerül sor. A repce május 10. körül kezd virágzani. Számomra ez az év leggyönyörűbb része! Júniusban a nappalok nagyon hosszúak. Mi messze fent vagyunk északon, ahol a hónap közepétől már nem sötétedik be teljesen. Amit tudni kell: Lettország legfontosabb ünnepnapjai a nyári napforduló körül vannak. Ilyenkor megáll az élet. Még a mezőgazdaságban is.
Aztán megkezdjük a felkészülést az aratásra. Ezzel egyidejűleg szervezzük meg a mész és a szerves műtrágya szórását is – évente mintegy 5000 tonnányit. Saját kikötői mólónkról mi magunk szállítjuk az anyagot a földekre. Az őszi árpát általában július 10-20. közt aratjuk. Ez csak takarmánynövény, de minden egyéb élelmiszer. A teljes mennyiséget exportáljuk. Ezután azonnal a repce betakarításával folytatjuk. Emellett történik a szerves műtrágya kijuttatása, a bedolgozásra a Cruisert használjuk, egy második műveletben. A repce vetése a Focus-szal augusztus 1-én kezdődik. Hogy ekkor már búzát is aratunk-e, az általában nem teljesen világos. Amikor az idő kulcsfontosságú, reggel aratunk, napközben dolgozunk a tárcsás boronával, és este vetünk. Agronómiai szempontból ez nyilvánvalóan nem ideális, de így kell tenni. Az őszi árpa földterületeinknek mintegy 5 - 10%-át fedi. Így lehetőségünk van a dolgokat jelentősen kiegyenlíteni. A cséplés teljes üzemben folyik július végén/augusztus elején, az étkezési búzával kezdve. Mert ha a nyár csapadékos, az esésszámok igen gyorsan teljesen bezuhanhatnak.
Az őszi gabonák aratása nagyjából augusztus 20-ig tart. Ekkor van a gazdaság csúcsra járatva: a kombájnok munkában vannak, az átrakókocsik dolgoznak, a szerves anyag terítése folyik, a talajművelést elvégzik, elvetik a repcét és a takarónövényeket... Egy időben gyakran akár 10-15 gép is kint van a mezőn. Az én feladatom biztosítani, hogy mindig simán menjenek a dolgok. Folyamatosan fel-alá járok autóval, és egy 50-60 km sugarú területen belül akár 500 km-t is levezetek. De rendkívül fontos számomra, hogy mindenen rajta tartsam a szememet. Tudni akarom, hogy az egyes táblákban hogyan fejlődtek a növények, hogyan működik a talajművelés és a logisztika.
Az aratás augusztus végén/szeptember elején ér véget a lóbab betakarításával. Augusztus utolsó napjaiban a fókuszban a talajművelés, a szántás és a magágy előkészítése van. Az árpa vetését szeptember elején kezdjük meg. De a kérdés mindig az, hogy mekkora területet tudtunk előkészíteni. Idén két vetéssel kezdtünk, és 250 hektáron tudtuk a vetést befejezni. Próbálok puffereket kialakítani és a folyamat során a rendszereket módosítani, mert a várakozás nem megoldás. Ebben az esetben a kártyavár összeomlik. Lettországban a vetési hibák megbosszulják magukat. Amit itt és most nem tehetsz meg, arra már holnap sem lesz lehetőséged. A 2023-as vetési idény katasztrofálisan csapadékos volt. Szerkezeti károkat okoztunk, a gyökérzet nem tudott kifejlődni, és a termés gyenge volt. Az idei év sokkal jobb volt. 85%-ot tudtunk bevetni száraz körülmények mellett. Az eső mindig utólag jön. És mindeddig az állomány is jól néz ki. De még hosszú az út a sikeres betakarításig. Azonban télen nem tudok sokat tenni. Attól eltekintve, hogy reménykedem, nem lesznek árvizek vagy kemény fagyok. A téli károk Lettországban mindig problémát jelentenek. De ha folyton ezen járna az eszem, nem lennék képes itt gazdálkodni. Szeptember végén egy vagy két gyomirtós kezelés még folyamatban van, különösen az egyszikű gyomokra, káliumot juttatnak ki, a földeket előkészítik és mulcsozzák. Röviddel karácsony előtt lelassulnak a dolgok a farmon, majd a munka februárban indul újra”.
A termény betárolása komoly logisztikai kihívás. Négy kombájn, összesen 50 tonna/óra átbocsátóképességgel naponta 1500 tonnát képes feldolgozni. A szűk keresztmetszet a szárítási folyamat. A gabonát először ideiglenesen egy betonlemezen tárolják. A folyamatos szárító kapacitása óránként 40 tonna, és 24 órában üzemel. Átlagosan a gabona nedvességtartalma betakarításkor 17-18%. Száraz években valamennyi gabona szárító nélkül is betárazható. A farm növelte tárolókapacitását: három, egyenként 3200 m3 űrtartalmú siló és két csarnok, összesen 18 000 tonna tárolókapacitással. A silókat 2021-ben építették, és először ősszel töltötték fel őket. 2022 februárjában a repce és a búza fele még nem volt eladva. Azon a napon, amikor Putyin lerohanta Ukrajnát, a beruházások már leíródtak.
„Betakarítási kapacitásunk több, mint 22 000 tonna” – jelenti Florian Reitzle. „Ennek nagy részét közvetlenül a kikötőbe kell szállítanunk. De ennek megoldása nehéz, különösen, amikor a termés nem ideális, tekintettel a jelenlegi finanszírozási költségekre. Jövőre öt kombájnnal fogunk dolgozni. Valószínűleg lesznek kapacitásproblémáink, de biztosan meg fogjuk őket oldani” mondja a farmmenedzser mosolyogva.
A HORSCH-sal szerzett tapasztalatok
A Balticagrar 2006 óta dolgozik HORSCH technológiával. 2005/2006-ban súlyos téli károkat szenvedtek el, és nagy teljesítményű vetőgépre volt szükségük. A Pronto Lettországban az első fecske volt a kategóriájából. Az első Leeb gépek 2012-ben érkeztek. Még ezen a néven rendelték meg őket, de már mint HORSCH Leeb kerültek leszállításra. „Kezdetben kissé nehéz volt, de köszönhetően a nagyszerű szolgáltatásnak és a rengeteg személyes elköteleződésnek – Theo Leeb részéről is – mindent sikerült uralni. 2020-ban két HORSCH Leeb 12 TD-t szállítottak le 2024 tavaszán egy PT önjáró permetezőgéppel. Ez utóbbi beruházást saját magunknak nehéz lett volna lebonyolítani, de a beszerzés előtt EU támogatásban részesültünk. Most jelentősen nagyobb kapacitással rendelkezünk, és ami a technológiát illeti, az élvonalban vagyunk.
A Sprinterrel ez év tavasza óta dolgozunk. A földterületek közelgő bővülése pedig végül meghatározónak bizonyult. De a csapadékos 2023-as évből megtanultuk azt is, hogy a többlet vetőgép-kapacitás nem hiba. Mi főleg direktvetésre használjuk, víz megtakarításához. Kezdetben sikerült szereznünk egy előszériás gépet, melyet alaposan teszteltünk, körülmények széles skálája mellett, és amelyet végül megvásároltunk. Nekünk tetszik a kapák széles választéka, például az Ultra ThinEdge 12 mm-es típusú, amelyet lóbabhoz használunk, akár 8 cm-es magmélységig. Gabonafélékhez keskeny és szélesebb hegyű kapákat használunk olyan talajon 20 mm-ig, amelyet kis mértékben megműveltek tárcsás vagy láncos boronával. Ebben a szektorban csak kezdeti tapasztalatokat gyűjtöttünk – de az ősszel vetett növények fantasztikusan néznek ki.
Csak Cruiser vagy Joker gépet használunk a trágya bedolgozásához, 12 méter munkaszélességgel. Tetszik nekünk a Tiger XL jó keverőhatása a közepes mélységű talajműveléssel és a második menetben szármaradvány bedolgozással. Mivel szinte teljes mértékben az eke mellőzésével dolgozunk, két Terrano FM gépet használunk a forgatás nélküli talajműveléshez, 25 - 30 cm mélységben.
A Focus a fő repcevető gépünk. A talajt 30 cm mélységben előlazítjuk, és 35 cm széles sávban vetünk. Először 2013-ban vezettem, mint betakarítási segítő. Akkor az eredmények kissé túl jónak is tűntek. Végül is, szántás utáni vetési tapasztalatokkal rendelkeztünk addig. És nem rendelkeztünk azokkal a csoroszlyákkal, amelyeket ma használunk. Mindazonáltal folytattuk a gép használatát. A repce nagyszerűen fejlődött, és jól kelt, így még a 2013/2014-es télen elszenvedett károkat is átvészelte. Ez jó pénzügyi támogatást biztosított. És ez azóta adottságként rendelkezésre áll! Most a talajt intenzíven készítjük elő, hogy felülre több finomföld kerüljön. És az ULD csoroszlyák meredek hátulja azt jelenti, hogy a rögök nem tolódnak felfelé. Kissé módosított formában a Focus-szal vetjük gabonáink közel 20%-át. Egy kicsit átalakítottuk, egy második vetőegységgel lett felszerelve. Aszimmetrikusan működik, 12 - 23 cm távolságban. A mögöttes gondolat az, hogy a gyökérzet a laza talajszinten szétterjedhessen. A populációk kicsit később zárnak össze és könnyebben lélegeznek. Ez kevesebb gombabetegséget jelent.”
Távlatok
Az ukrajnai háború hatása nyilvánvaló. „Tavaly a kikötőinkbe sok gabona érkezett onnan. Idén ez a hatás azonban mérsékeltebb volt. A legsúlyosabb hatás azonban a műtrágyaszektort érintette. Egyik napról a másikra elérhetetlenné vált a jó minőség megfizethető áron. De ez is újra stabilizálódott”.
Florian Reitzle óvatosan fogalmaz a gazdaság távlati lehetőségeit illetően: „Lehetséges, hogy gazdaságunk mérete politikailag nem lesz kívánatos a jövőben, és az EU rákényszerít minket az 1000 hektáros egységeken történő működésre? Ami minket illet, mindenre nyitottak vagyunk. De a növekedésre vonatkozóan ebben a struktúrában nemigen tudunk már nagyobbra nőni. Mindemellett magas a saját földterületeink és saját tőkénk aránya. Mindkettőt biztosítanunk kell. Ugyanez vonatkozik a hozamokra is. Mindenképpen innovatívak maradunk, de nem fogunk minden csinnadrattára ugrani. A politika továbbra is fontos tényező marad. Szeretnénk prémiumok és a közös agrárpolitika nélkül dolgozni, de ezt nem tehetjük. 2025-ben a legnagyobb kihívásunk további 1000 hektár megművelése lesz”.